Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - Barak László: Sancho Panza a piedesztál alatt (vers)
csak ülök itt a piedesztál alatt és úgy látszik elérkezett az idő amikor ismételni kezdi magát (és másokat) az ember titokban persze mind szorosabbra húzva az áttetsző szálakat mert az ember költ csak költ csak költ az idő telik aztán kifordíthatja zsebeit tapéta alatt poloskát gépágyút ékszerdobozban keres vigyázzban áll (vagy ül] nem dörgölőzik (dörgölőzik) nem csahol (csahol] és nem harap (• • •) csodálkozik csak így csak úgy szárnyak nélkül egy magabiztos sótartóra álszerény kehelyre duruzsoló fridzsiderre várva mert akár egy vak tükör valami formát akar fodros erdők partjain egekbe érő vizek partjain látomások partjain kívánja — legyen bizonyosság ... hogy megtapinthassa megízlelje megszagolja kikezdhesse hogy bevághasson neki hogy ne legyen többé kétséges ki lényegül át hogy önmagát szaporítsa a halál elől menekülve egy más halálba egymás halálába repülve Barak László SANCHO PANZA A PIEDESZTÁL ALATT
