Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - FIGYELŐ - Igor Inov: Erről a fórumról messzire hallatszanak a szavak...
kokat, hogy magyarázzák meg „dezorien- íált kollégáiknak... a Szovjetunió békepolitikájának és a Vörös Hadseregnek a békés élet és a biztonság megszilárdításának dolgában játszott felbecsülhetetlen szerepét” (1938). A vészt jelző és mozgósító A béke éneké ben (1950), melyért 1953-ban a Békevilágtanács Arany-Érdemérmét kapta, a költő a békéért való harcra szólít fel, azzal lelkesíti az embereket, hogy minden békeharcossal együtt ... akárcsak a Pamír hegylánca, felkel Szovjetország. A munka országa, ahol a csodáról látott álmok biztosan valóra válnak, ahol emberként kezdtek élni az emberek. Nezval nemcsak egész kontinenseket szólít fel a békeharcra, hanem személyesen azokat is, akiket szeret, akikhez régi baráti szálak fűzik: Nyugtalan órában hívom önt én, Petr Bezruč, sziléziaiak bárdja, önt, Éluard, és önt, Picasso, s önt, Hja Grigorjevics, szintén! Ilja Grigorjevics: Ehrenburg. Nezval A kortárs költészet néhány problémájáról című, a Csehszlovák írószövetség II. kongresszusán (1956) megtartott hosszabb előadásában is találunk valamit a Szovjet írószövetség I. kongresszusának lendületéből. A kortárs cseh és szlovák költőket itt a XX. századi világirodalom, s elsősorban a szovjet költészet alapján jellemzi. A szovjet írók moszkvai kongresszusáról című cikkében (1934. szeptember) arról panaszkodik, hogy a Szovjetunióban alig vannak, akik csehből fordítanak, hogy „a cseh irodalom kevés kivétellel mindeddig nincs oroszra fordítva, s ebben lényeges szerepet játszik a jó fordítók hiánya”. Az akkori GIZ igazgatója a csehszlovák vendégekkel folytatott eszmecsere során egyetértett azzal, hogy e vonatkozásban az orosz irodalomnak adósságai vannak a cseh irodalommal szemben. Ö, ha Nezval ma láthatná könyvespolcainkat, ahol hosz- szú sorokban állnak a cseh és szlovák szerzők művei, köztük az ő és Novomeský meg Jilemnický verseinek és prózai műveinek néhány kiadása! A háborút követő években csehből és szlovákból tehetségesen fordítók egész plejádja jelentkezett. Kiadóink megjelentették a tizenhat kötetes Csehszlovákia Irodalmának Könyvtárát, kétszer jelentek meg Karéi Čapek összes művei, számtalanszor kiadták Julius Fučík irodalmi riportjait és cikkeit. De ez mind csak töredéke az elvégzett munkának. Az adósság, amelyről 1934-ben a GIZ igazgatója beszélt, ha még nincs is teljesen törlesztve, azért mindenképpen csökkent. Nem annak a szellemi internacionalizmusnak a konkrét megvalósítása-e ez, amelynek a fejlett eurázsiai irodalmak képviselőit is, az októberi forradalommal műveltséghez és kultúrához juttatott szovjetunióbeli nemzeti kisebbségek íróit is támogató első szovjet írókongresszus a kollektív szószólója volt? A kongresszusi emelvényről valóban messzire hallatszottak a szavak! A Nyeva c. leningrádi folyóirat 1984/8. számából fordította Haraszti Mária Portré II., 1982, rézkarc
