Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - FIGYELŐ - Igor Inov: Erről a fórumról messzire hallatszanak a szavak...

Dnyeprogesz gátja. „Ilyen kritériumok alapján nem lehet hitelesen értékelni a mai szovjet valóságot... A Szovjetunió egyedülállósága nem abban rejlik, hogy ott már minden mintaszerű és tökéletes... A Szovjetunió egyedülállósága abban a törvényszerűségben rejlik, amely az ország és a társadalom továbbfejlődését meghatározza. A fejlődés iránya, a múltból a ma és a jövő felé irányuló céltudatosság (aminek látható gyümölcsei az üzemóriások j — ez az, ami ezt az országot a föld egyedülálló országává teszi.”

6

Öthetes moszkvai és leningrádi tartózkodás után Nezval és Novomeský nem szívesen hagyták el hazánkat. „Szomorú voltam. Még egy óra út, s ezután a régi világ rozsdás szögesdrótjába ütközöm.” A fasiszta uszítás tetőfokán, a kommunista sajtó betiltásának idején érkeztek vissza Csehszlovákiába. A hazai feszült helyzet és a moszkvai meg a leningrádi élmények együttesen újra csak összehasonlításra késztették őket. „Bevallom — írja Nezval A láthatatlan Moszkvában —, hogy hazatérésünk után a költészettől teljesen megfosztott szociális valóságot látva az első napokban nem találtam a helyem. Képtelen voltam tollat fogni, képtelen voltam elviselni a szociális közeg idegenségét, amelybe vissza kellett térnem, levert a látottaknak és annak a szociális rendszernek az összehasonlítása, amelynek embertelensége rútnak és elviselhetetlennek tűnt.”

A csehszlovák reakció nyilvánosan kiközösítette a nemzetből a legjobb írókat. S a Levá fronta összejövetelén Nezval a felszólalását az otthon kitenyésztett náciknak szóló visszavágással kezdte, az akkori Csehszlovákia fullasztó légkörével szembeállítva „Moszkva felejthetetlen atmoszféráját”. „Nem tudok felindulás nélkül beszélni a kolosszális, grandiózus moszkvai írókongresszusról. Moszkvában láttam, ahogy az egész nép köszönti és dicsőíti a költőket és prózaírókat. Láttam Moszkvában olyan írókat is, akiket elűztek a nép Hitler-vezette címbitorló képviselői. Azokra a kiváló német írókra gondolok, akiknek könyveit és könyvtárát felégették a hitleristák, őket magukat pedig rács mögé dugták. Nem tudok nem gondolni ezekre az írókra, akik előtt a moszkvai kongresszus küldöttei felállással tisztelegtek, éppen azokban a napokban, amikor Rudolf Medek generális úr a cseh írókat koncentrációs táborba hurcolással fenyegette.” Nezval és Novomeský előadásai és cikkei a Szovjet írószövetség I. kongresszusáról, a Szovjetunióról, s a határozottan megírt A láthatatlan Moszkva című könyv kiegészítették a fasiszta- és háborúellenes tábor harci eszköztárát.

1935-ben Nezval részt vesz a kommunisták választási kampányában, a CSKP programját „a terhek és kiváltságok egyenlő elosztásán alapuló új világ építése” programjának nevezi, minden ország és nép testvérisége programjának, „a legnagyobb földi emberiesség elérése” programjának — lenini programnak. Ebben is megmutatkoztak a szovjetunióbeli utazás és a kongresszuson való részvétel tapasztalatai.

1937-ben Nezval csehre fordítja az Inter- nacionálét, amelyet, mint A láthatatlan Moszkvában írja, „a spanyol városok vártáin haldoklók a fegyverek atonális szimfóniájának s a rendőrök revolvereinek polifóniája ellenére is meghallanak”, s amely „Lenin mauzóleuma fölött zúg örömteli karácsonyi énekként”. A láthatatlan Moszkva legvégén Nezval a szavak nyelvére „fordítja” a Kreml toronyórájának harangzúgását: „Meg lesz mentve a világ, boldog lesz az ember, a költészet megszületik.” Ez a két évvel a cseh Internacionálé előtt keletkezett szöveg Nezval fordításának gondolati vázlataként fogható fel. S már a tényben is, hogy Nezval lefordította, a Szovjetunióból hozott élénk benyomások el nem kótyavetyélt töltetének hatását is látnunk kell.

Ugyanebben az évben, 1937-ben Nezval Puskin halálának századik évfordulójára sikeresen lefordítja A kolomnai házikót. Egyebek között ebben is megmutatkozott Nezvalnak a nagy orosz költő hazájával való személyes kapcsolata.

Annak az első leningrádi és moszkvai utazásnak a hatása még sokszor jelentkezik Nezval tetteiben és felszólalásaiban. Mikor 1938-ban a cseh szürrealista csoporton belüli irodalmi harcostársai történelmietlen következtetésekhez folyamodnak, egy kalap alá véve a Németországban és a Szovjetunióban lezajló politikai eseményeket, Nezval percnyi habozás nélkül feloszlatja az általa szervezett csoportot. Szenvedélyesen beszélt a szovjetunióbeli „gigantikus szocialista építőmunkáról”, az „új társadalmi viszonyok megvalósításáról a földgolyó egyhatodán”. Felszólította a progresszív beállítottságú államhivatalno