Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - KRITIKA - Fónod Zoltán: Történelem és nemzeti önismeret

szétzúzásában, de ezért Jogilag és politikailag meg kell büntetni őket”. Bár időközben, elsősorban a Szlovák Nemzeti Felkelés hatására a CSKP politikájában hangsúlyt kapott a csehek és szlovákok nemzeti-politikai közösségének korábban kialakított gottwaldi eszméje, a Kassal Kormányprogram már szűkítette a lehetőségeket. A későbbi években pedig — a cseh közvélemény magatartására hivatkozva — egyre inkább késett a szlovák nemzeti szervek egyenjogú helyzetének biztosítása az új Csehszlovák Köztársaságban, s ez később alapja lett az aszimmetrikus államjogi helyzet kialakulásának, a szlovák nemzeti szervek fokozatos leépítésének. E téren csak jóval később, 1968 októberében valósulhattak meg azok az elképzelések, melyek a Szlovák Nemzeti Felkelés idején ■fogalmazódtak meg, s melyekkel korábban a CSKP moszkvai vezetősége is egyetértett. Az államszövetség kialakításával új szakasz kezdődhetett Csehszlovákia életében. Rendeződött a két testvérnemzet kapcsolata, s ezzel egyidőben alkotmányjogilag rögzítették a nemzetiségek helyzetét is. Ehhez a politikai feltételeket kétségtelenül a dolgozó nép 1948 februárjában kivívott győzelme jelentette, mely lehetőséget teremtett arra, hogy a munkásosztály, és annak élcsapata, a CSKP betölthesse történelmi küldetését. A februári győzelem volt az alapja annak is, hogy a CSKP nemzetiségi politikája felszámolt minden olyan kapcsolatot, mely nem a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságára épült, hanem az 1945—1948-as évek, a nemzeti-demokratikus forradalom koalíciós viszonyait tükrözte. A politikai hatalom megszerzése volt az alapja annak, hogy a CSKP megszűntessen mindennemű nemzeti bizalmatlanságot és nacionalista előítéletet, s hozzálásson — nemzetközi téren is — az új típusú kapcsolatok kibontakoztatásához.

A szerző — a tárgykör szerves részeként — foglalkozik a Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetével. A felszabadulás utáni helyzetet érintve külön is kitér a magyarkérdésre (5. fejezet), a későbbiekben pedig foglalkozik A magyar nemzetiségi kérdés ■eredményeivel. A témakör természetéből következik, hogy a csehszlovákiai magyarság 1945—1948-as helyzetét jobbára csak érinti, utalva arra, hogy a diszkriminációs intézkedések nem a CSKP nemzetiségi politikájának következményei voltak, hanem Beneš és a londoni csehszlovák emigráns kormány törekvéseit fejezték ki. „Tény az — írja Plevza —, hogy a német és a magyar kisebbség kollektív felelősségének és az új köztársaságban a kisebbségektől való szabadulásnak a koncepciója a beneši polgári emigráció köreiben alakult ki”. Figyelemre méltónak tartja, hogy a „felkelési szervek számára (...) nem volt közömbös a szlovák—magyar határvidék lakosságának általános magatartása”, az a tény, hogy a németek által körülzárt felkelési területet Horthy-Magyar- ország felől nem fenyegette közvetlen támadás. A szerző említést tesz arról is, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 6-i rendelete meghagyott minden, 1938. október 6-a előtt létesített magyar elemi iskolát, s az SZNT oktatásügyi megbízotti hivatalának 1945 márciusában kiadott körlevele még számolt ezen iskolák megnyitásával. A Belügyi Megbízotti Hivatal községi és járási nemzeti bizottságokról szóló irányelve azonban már nem engedélyezte a magyarok és németek részvételét a közigazgatásban. A Kassai Kormányprogram volt az első hivatalos kormánydokumentum, mely

— a felkelési SZNT eljárásától eltérően — „a kisebbségi kérdés végleges megszűntetésére törekedett”. A Nemzeti Front programja — állapította meg Klement Gottwald

— nem a CSKP programjára épült, hanem a kormányprogramra. Gyakorlatilag tehát a kialakult helyzet kényszerítette a kommunistákat arra, hogy a kormányprogramot (taktikai okokból) elfogadják, s ebből az alapállásból kíséreljék meg a szocialista építés számára kedvező politikai helyzet kialakítását. „Ha a magyar kisebbség kérdésében esetleg eltértek volna a Košicei Kormányprogram alapelveitől, felmerült volna annak veszélye — írja Viliam Plevza —, hogy a csehszlovákiai burzsoázia politikai erői támadni kezdik a haladó társadalmi erőket, és a nemzeti érdekek feláldozásával vádolják őket.” Csak „a demokratikus változások szocialista forradalomba való átnövése” nyitotta meg „államközi és belpolitikai viszonylatban egyaránt — az internacionalizmus érvényesítésének útját”.

A kötet második részében (Harcban a csehszlovák föderációért) az 1968 januárja után kialakult helyzettel és az államszövetség formálásával összefüggő kérdéseket fejti ki részletesen a szerző. Egyik fejezetében A nemzetiségek problémaköre címmel utal arra, hogy a nemzetiségek jogi helyzete megoldásakor a kormánybizottság abból indult ki, hogy „a CSSZSZK-ban élő nemzetiségek problémáinak megoldása során többre Kell törekedni, mint a kisebbségi jogoknak a nemzetközi jog és a nemzetközi szerződé-