Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - FÓRUM - Dobos László: Az olvasás ürügyén — magunkról
van közönsége, azt is mondjuk: érdektelenség, közöny, fásultság, kényelem s passzivitás önmagunk dolgaival szemben. S ha gondjaink kerülnek szóba, bűnbakot szoktunk keresni, az állami intézményekre mutogatunk, a kerítésen túlra, azaz felmentjük magunkat. Pedig az, hogy némely nemzetiségi intézményen lötyög a ruha, az elsősorban a magyar népközösség ügye és felelőssége. A közegé, amelyben kultúránk él. Igaz, nemzetiségünk többszörös viszonyrendszerben él: éli az ország életét, viszonya van e földhöz, reflexiói, reagálásai a csehszlovák társadalom politikai, anyagi, szellemi állapotát tükrözik. Tudatos eszmei-erkölcsi viszonyt alakít ki közvetlen közegéhez, a szlovák nemzethez. Szellemi viszonya van a magyar nemzet történelméhez, nyelvéhez, kultúrájához. S természetesen tudatos, aktív eszmei, erkölcsi viszonyt kell kialakítania önmaga életével, önmaga életének forrásaival szemben. E többszörös viszonyrendszer hierarchiáját, fontossági sorrendjét előírni lehetetlen. S mégis van ilyen. Az élet szabja meg, a lét elemi szükségletei: a föld, a munka, a kenyér, az érvényesülés, az ahol vagyunk és ahogy vagyunk. Tehát a közvetlen közeg, a jelen társadalmi környezete meghatározó erő. Az emberi viszonyokat nem lehet megvonalazni, és mégis van íratlan határ. A szlovák nemzethez, tehát a többséghez való viszonyunk a tisztelet, a megbecsülés, a közös élet programjának a vállalására s a kölcsönösség elveire épül. E viszonynak a részünkről megvannak a bénító tünetei. Nevezetesen, amikor a másik nép természetes tisztelete és becsülése szereppé, alakoskodássá alakul. Azonban egy másik nemzet becsülése nem kell, hogy egyet jelentsen az önmagunkról való lemondással: önarcunk betakarását, nyelvünk szégyenlését, elfelejtését, életünk forrásainak önkezű betemetését. Mert az önéletünk értékeihez való viszony a másokhoz való viszony meghatározója is. Azt tapasztalom: az utóbbi években halványul a magyar nyelv társadalmi funkciója, ennek arányában megfakult az anyanyelvhez való viszonyunk. Pedig anyanyelvűnk jogát hazánkban alkotmányos törvény biztosítja. A nyelvhez való viszony lazulása természetesen magával hozza a nemzetiségi irodalomhoz, a nemzetiségi kultúrához való viszony fakulását is. Láncreakció, egy viszony- rendszer gyengülő láncszeme nemzetiségi kultúránk. E viszony egyik megnyilvánulási területe a hangulat: a hangulat-magyarkodás. Nemzeti mivoltunk hangulat, és csak a hangulat színeinek lobogtatása sokféle módon: az emlékek, a könnyeztető visszafelé nézés, az anya arca, nóták, dalocskák, elérzékenyítő borozások, siratok, operettmelódiák — az élet könnyítő pillanatai. Mert a könnyű hangulat s ennek magyarázatai — felmentés, önfelmentés, önáltatás muzsikaszóval, csak a pillanat vállalása, csak a jó érzés vállalása. Az ilyen hangulatállapot az egyéniség elmosódó határait is jelzi. Mondják ma ezt nosztalgiának is, nemzeti érzés nosztalgikus módra: önkezünkkel mossuk el arcunk vonásait, mások mosolya alá, kedveskedve mentjük fel magunkat a felelősségvállalás terhe alól. Önmagunk értékeihez való viszonyunknak van egy meghatározója: a lét, a pénz, a fizetés, a gyarapodni akarás — illetve hát az anyagiak. A nemzetiséglakta terület nagyrészt mezőgazdasági jellegű. A föld ma többletérték, többletlehetőség. Több munka, de nagyobb jövedelem lehetősége is. Természetes, hogy fokozott mértékű gazdasági tevékenység folyik e tájon, közösségi és egyéni szinten is. Akinek van rá lehetősége, kertészkedik, szőlészkedik, méhészkedik vagy éppen állatot tenyészt. Nemzetiségi életünk szimbólumterülete hajdan az irodalom, a kezdeti szakaszban főleg a költészet volt. De éppígy lehetne jelképe a pedagógia, a szociológiai gondolkodás, az ésszerű gazdasági cselekvés. Gazdasági cselekvés .. . A csehszlovákiai magyar nemzetiség nagy többsége viszonylag jól él. Egyes rétegei a szakmák, illetve a külön gazdasági tevékenység révén jelentős többletjövedelemre tehet szert. Többletjövedelméből elsősorban civilizációs igényeit elégíti ki: lakás, lakás- kultúra, autó stb. Ez szinte természetes. A csehszlovákiai magyar nemzetiség civilizáciés szintje — országos és a szocialista nemzetközösség országainak viszonylatában is figyelemreméltó. Szorgalom, munka, gyarapodás, e fogalmaknak szinte kultikus jelentése van e térfélen. Lét- és anyagi biztonságot teremteni: szabadulni a múlt rémképeitől,
