Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - Barak László: Sancho Panza a piedesztál alatt (vers)
Barak László SANCHO PANZA A PIEDESZTÄL ALATT i tt ülök most már életfogytiglan talán a piedesztál alatt lankadatlanul nem dolgozom nem egy üdvözítő állapot tudom tudom hogy állapot a szavakat nem találom mint annyiszor helyettük szavakat találok mint annyiszor ami kétségkívül annak az eredménye hogy táblával krétával felszerelt tantermek kísértenek mondom a szavakat hogy nem készültem kikészültem csupán mint annyiszor mondanám hogy itt valami szűzlik az ijedt pislogó cinizmuson belül is — gratulálok fijuk — mondom inkább — a szájunk fülig ér — mondom — hiszen bevágtuk nekik háromszor felsőbb osztályba léphetünk majd s ez a három bomba újabb ok arra hogy az ember ne írjon verset itt ülök most már életfogytiglanul nem találom a szavakat kimondom őket maguktól jönnek alig használtak metaforák igék és igák melléknevek (teljesen mellékesek) megszemélyesítések személyeskedések alliterációk álliterátorok irodalomtanárok magvaszakadt definíciói itt ülök a Folyó partján s képtelen vagyok megerőszakolni s képtelen ő is
