Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Gáspár Imre élete és munkássága

— Legalább öt forintot adj az adósságomhoz.

— Te vagy a legdrágább munkatársam, Imre. Itt a pénz, pedig én magam is szűkében vagyok (...)

Pénzcsörgés halllatszott, G. I. izgatottan eregette asszonyos, rekeszes kopott kis erszényébe a kapott tallérokat, és gyorsan nadrágzsebébe nyomta a bugyellárist. Bartók felnevetett az izgatott férfiú láttára.

— No, jó dolguk lesz ma este a fiatal költőknek Kleinnál a Soroksári utcában vagy a Kálvin téri bodegában. Imre, térj már eszedre, ne hagyd magad állandóan kifosztani a fiatal csirkefogóktól.

De Gáspár erre már nem is válaszolt. Hegyes léptekkel sietett ki az előszobából.”

És felbukkan még a társadalom perifériájára került szerencsétlen sorsú poéta a Klein- vendéglőben, az írók által kedvelt Ivkoff József utcai kocsmájában. Panaszkodik is sokat, hogy rossz a szive, de azért még meg-megissza a miga söradagját és a móri forralt bort; tanácsot ad egy-egy ifjú írónak, hogy „ne restellkedjen titkolt fájdalmaival, őrjítő szenvedélyeivel a nyilvánosság elé lépni”. S ahogy Sziklay László írj a: „A szabadság merész dalnoka, a nagy világkataklizma vérmes megálmodója, amely után majd eljön a boldog világ, aki leleplezte az urak mocskos becsületességét és elsőnek mutatott rá a szomszéd népek együttélésének nyitányára — öreg korában részeg nőszabászoknak szavalta Byront a belvárosi kiskocsmákban. Nem lett kora hőse, nem változott azzá. Elnyelte a magyar feudáikapitalizmus sorvasztó, fojtogató, bűzhödt légköre.”

1910. aug. 19-én halt meg tragikusan. Villamos gázolta el. Már-már teljesen egyedül élt ebben az időben. Alig akadt, aki eltemesse. Kemény János, a volt debreceni vendéglős fizette a temetés költségeit. Rákoskeresztúron tért örök nyugovóra.

JEGYZETEK

1 Maoyar Irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona. Bratislava, 1931.

2 A magyar irodalom története 1849—1905. Budapest, 1968.

3 Szklvj László: A századvég ellenzéki irodalmának történetéből. Gáspár Imre 1854— 1910. Budapest, 1955.

4 Kemény G. Gábor: Kapcsolatok vonzásában. Bratislava, 1977. (I. Sládkoviö magyar tanítványa. 105—103. o.j

5 Rudolf Chmel: Két irodalom kapcsolatai. Fordította Zsilka Tibor. Bratislava, 1980. (I. Irodalomkritikai viszonyok és kapcsolatok. 122—125. o.)

6 Borooszky Samu, szerk.: Hont vármegye és Selmecbánya szabad királyi város. Budapest, é. n. (1906)

7 Gyiirky Antal: Ötvennégy év Hont megye történetéből 1820—1874. II. kötet. Vác, 1882.

8 Sziklay: i. m. 14. oldal.

9 Sziklay: i. m. 14 oldal.

10 A polémiáról Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtója a XIX. században c. tanulmányából értesültünk. (In. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve. Salgótarján, 1979.)

11 Praznovszky: i. m.

12 Sziklay: i. m. 10^. oldal.

13 Sziklay: i. m. 107. oldal.

14 Sziklay: i. m. 151. oldJl.

15 Sziklay: i. m. 185. oldal.

16 Sziklay: i. m. 117. oldal.

17 Sziklay: i. m. 118. oldal.

13 Sziklay. i. m. 126. oldal.

19 Sziklay: i. m. 129. oldal.

20 Az ódát Sládkoviö kizli az Orol 1872/3-as számában.

21 Sziklay: i. m. 8—9. oldal.

22 Krúdy: Nyolc re lény. jegyzetek. 1291. oldal.