Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Gáspár Imre élete és munkássága

Hajnik mélyebb nyomokat hagyott Gáspár életében, mint a szülőfalu. A festői táj magával ragadta a költészet iránt fogékony Imrét; az udvarház pedig több szempontból is jő példával szolgált. A nagy könyvtár felkeltette érdeklődését, s kielégítette olvasási vágyát; a magyar földesúr és a szlovák nép közötti kezdeti jó viszony pedig az internacionalista érzelmeket táplálta benne. A környezetnek így döntő szerepe volt abban, hogy Gáspár lelkesedéssel fordult a szlovák irodalom és kultúra felé. Mindezt majd egy későbbi fejezetben tárgyaljuk részletesebben.

Gáspár tízegynéhány éves, amikor a híres selmeci evangélikus líceumba kerül. Tagja az önképzőkörnek, munkái jelennek meg a Korányban; Petőfi lesz a fiú ideálja. A nyugtalan természetű fiatalember azonban már itt ellenzéki magatartást tanúsít: összeütközésbe kerül a konzervatív tanári karral, különösen a Petőfit semmibe vevő irodalomtanár, Suhajda professzor ellen lép fel ellenségesen. Kívánalmak című röpirata miatt el is kell hagynia az iskolát. 1868/69-ben Rimaszombatban folytatja tanulmányait. A Gömöri Lapoknál jelentkezik első cikkecskéivel, melyekben a gyermekkori tájat mutatja be: a zólyomi hegyekről, a szliácsi fürdőről ír nagy szeretettel és büszkeséggel. Rimaszombat után Zólyomban, Pozsonyban és Pesten folytatja tanulmányait, tehát már diákévei is mozgalmasak, változatosak voltak. További működési helyeit, újságírói tevékenységének állomásait hosszasan tartana számba venni. Sziklay László kísérli ezt meg említett monográfiájában; mindenekelőtt Gáspár újságírói tevékenységének lényegét, szerkesztői szándékait körvonalazza kitűnően.

Gáspár Imre első irodalmi kísérletei Balassagyarmaton, az Ipoly és a Nógrádi Lapok hasábjain jelentek meg. Az itteni írók — Csalomjai (Pajor István), Koroda Pál, Reviczky Gyula, ifj. Szinnyei József, Rudnyánszky Gyula — szellemi vezérüknek tekintették őt. Gáspár 1874-ben a Pestről kiszorult, polgári törekvésű nemzedéktársai számára Gyarmaton keres megnyilatkozási lehetőséget. „Mit is nevezhetünk az ilyen módon szétzilált, egymástól szétválasztott ifjak törekvéseiben polgárainak?” — teszi fel a kérdést Sziklay László. „Hiszen — írja a továbbiakban — csaknem valamennyien a dzsentri világból jöttek és első szembeszállásaik az irodalom hivatalos fórumaival elsősorban egyéni mellőzöttségükből, sértődöttségükből fakadtak. Érvényesülni mindenáron: ez volt a fiatalok törekvése. Ezért fordultak — a magyar irodalom akkori hivatalos tényezőinek élményforrásával ellentétben — a felvidéki kisvárosok német eredetű polgárságához. Gáspár pedig ezen kívül még a szlovák kispolgári értelmiséghez is (...) Követelik a magasabb színvonalú városi irodalmat, a közízlés megtisztítását a parlagiasságtól, s ezt elsősorban a sajtó útján akarják elérni.”

A balassagyarmati Nógrádi Lapokban a hetvenes években egy emlékezetes polémiára is sor került.10 A Csalomjai—Gáspár-féle „töklinc” vitáról van szó. A heves irodalmi konfliktusban két életszemlélet csapott össze: a nemesi és a nemességből kiválni kívánó, írásaiból megélni kész polgáré. Gáspár természetesen az utóbbit képviselte. Az irodalom- történeti értékű polémia azért is érdekes, mert Mikszáth Kálmán is részt vett benne.

Gáspár különben földijével, Mikszáthtal a hetvenes évek végén Pesten is kapcsolatba került. Sziklay László írja a két író találkozásáról az alábbiakat: „(...) a régi cimborákhoz, bajtársakhoz újak is járulnak: hadd emeljük ki ezek közül Brankovics György, Gozsdu Elek, Margittay Dezső mellett — Mikszáth Kálmánt. Szabadidejüket nappal a kisemberek világában, éjjel a kocsmákban, a puritán erkölcsnek épp nem való nyilvános házakban töltötték. Mikszáth is Gáspárhoz hasonló sorsban élt Pesten — sohasem beszélt életének arról az öt esztendejéről, melyet mint ismeretlen kezdő író (1873—78) Pesten töltött. (...) Bizony nyilvános házakban töltötték 1877 karácsonyát, ahol együtt sírtak a perditákkal szomorú sorsuk felett.”

Még egyszer találkozhatunk Gáspárral Balassagyarmaton. 1877-ben jelent meg itt a Röpke ívek, a megye első irodalmi lapja, amelynek ő is munkatársa volt. A lapot hetente egyszer adták ki, s programnyilatkozatukat így fogalmazták meg a szerkesztők: „Az új vállalattal oly’ lapot akarunk a t. közönség kezébe adni, mely minden igényt kielégítene, mit egy vidéki jó szépirodalmi laphoz kötni lehet.”11

Időközben Pesten is többször felbukkant Gáspár. Dolgozott a Pesti Naplónál, a Népszavánál, az Új Budapesti Napilapnál, s még számos korabeli újság közölte munkáit. Irodalmi társulatot is akart alapítani, tervezte egy ifjúsági folyóirat kiadását — lapvezérül már Jókait is megnyerte. „(...) társadalmi helyzete és a radikális francia hatás együtt terelték a kor legszélső baloldala felé” — írja erről a korszakáról Sziklay.