Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Beniczky Péter magyar és szlovák verses példabeszédeinek változatai

musai jó része ma Is él közmondásokban, népdalokban, szólásokban (bizonyítva népszerűségüket, elterjedtségüket). Ilyen további közös témájú dal: „Szép asszonynak, jónak, jó járású lónak, kár megöregedni” (6a6a6b). Beniczky verseihez hasonló közmondások: más kárán tanul az okos; az öndicséret nem szép; nem mind arany, ami fénylik; jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok; ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát; egy szál ja nem erdő; aki mának vermet ás, maga esik bele. Bölcsességeit azonban néha klasszikus példából veszi, versbe szedi Anaxagorasznak azt a mondását, hogy a törvény olyan, mint a pókháló: a kis legyeket megfogja, a nagyobb bogarak keresztül jutnak rajta. Mások is megállapították már, hogy Faludy Forgandó szerencséjének és Petőfi a kutyák és a farkasok sorsát összehasonlító jelképes versének korábbi változatát Beniczky példabeszédes ritmusaiban találjuk meg.

Mindez azt is jelenti, hogy Beniczky magyar és szlovák verseiben kulcsfontosságú az első mondatok (három verssor) egybevetése, azután a folytatás vagy megegyezik egymással (fordításszerűen), vagy szabad képzettársítással kapcsolódik hozzá. A magyartól eltérően a szlovák versek a Balassi-strófának bővített változatát képviselik (gyakori ez a 17. századi magyar költészetben is): a kilenc sort megtoldják újabb, azonos ritmusú három sorral. Rímképlete: 6a6a7b, 6c6c7h, 6d6d7b, 6e6e7b, a harmadik és negyedik strófának gyakran külön ríme van, tehát két páros rím áll a négyes rím helyén. Ez azonban inkább bonyolítja, mint gazdagítja a mondanivalót. Amint a szerző a 2. számú programversben mondja: „Miként mondhassak sok dolgot kis summában!” A példabeszédet röviden, tömören akarja előadni; lényege benne van az első sorokban, s a továbbiakban csak ritkán sikerül azt logikusan továbbfejlesztenie, gyakrabban csak bonyolítja a gondolatot; a vége néha ellent is mond az elejének (manierista halmozás, bonyolítás). Más szempontból nézve ez gyakran azt jelenti, hogy a Balassi-strófa miatt a lényeget kifejező első három sorhoz szükségszerűen hozzá kell még toldania a magyarban hat, a szlovákban pedig kilenc sort. A forma uralkodik a tartalmon, s az utolsó sorok gyakran bőbeszédűekké, toldalékossá teszik a legtöbbször egy mondatban kifejezhető lényeget. Igaz, gyakori az olyan eset is, amikor a vers háromsoros mondatai újabb változatokat tartalmaznak, szabad képzettársításokkal. Ebből következik a bonyolításnak egy másik formája: ugyanazok a példák gyakran más-más versben is megtalálhatók, mintegy játszadozik a motívumokkal mindkét nyelven. Egyik példa arról szól, hogy veréssel is javíthatod rossz fiadat, amíg fiatal. Folytatása, hogy a fát is addig lehet alakítani, amíg kicsi. Más változatában azt mondja, hogy ne verd fiadat, mert ártasz neki, mint mikor valaki keményen veri a diófát: hasznos hajtásait is tönkreteszi. Mindezekből majd a továbbiakban idézünk bőséges példát. A szlovák versek nyelvi és helyesírási szempontból sokkal bonyolultabbak a magyaroknál.

A magyar és szlovák példabeszédek első részében megfelelő sorrendet találunk. Az első két vers csaknem pontos fordításnak látszik, a szerző ugyanazt mondja mindkét nyelven: „Más dolgom nem lévén / henyélést kerülvén / fogtam ez ritmusimhoz. / Nem is tanulásbúi / s elmemulatásbul / kezdettem e munkámhoz. / Hanem a természet / mennyire segített / úgy nyúltam írásimhoz.” A szlovák változatban ehhez hozzá teszi azt, ami magyarul a második versben van: röviden elő akarja adni gondolatait, melyeket gyakori beszélgetésekben üldögélve mondogat. A második vers az elsőhöz hasonlít mindkét nyelven: semmi sem állandó a világon, minden változik. A továbbfejlesztésben pedig megjelenik Balassinak Volaterranus áltudományos természettudományi tankönyvéből vett példája: „gyöngy olvad ecettül, gyémánt hasad vértül”. A magyar reneszánsz klasz- szikus költőjétől tehát nemcsak a formát, hanem jellegzetes motívumokat is átvett Beniczky. (A későbbi példákban megjelenik az ugyanilyen eredetű síró krokodilus is.)

A 3. és 4. szlovák versnek nincs magyar megfelelője, az 5. pedig a magyar 3.-kai egyezik mondanivalójában: „E világ ideig kedvet nem tart főttig, gyakran vissza változik.” A szlovák példák: aki tegnap örült, ma szomorkordik; derű után ború; a mulatságok után nehézségek következnek, s ott, ahol nem várod, szerencsétlenség ér. A mondanivaló lényege: nincs állandóság, minden megváltozhat. A magyarból hiányzó két szlovák vers ugyanezt a témát variálja más kifejezésekkel, de hasonló képzettársítással: a fák télre megváltoznak, lehull levelük és gyümölcsük, amit a nyár hoz, a tél elviszi, ezért jól tedd el termésedet (3.). A 4.-ben a hiábavalóságról elmélkedik, a bibliai Salamont idézi — a szép ruhát megrágják a molyok, az úri szerzemény a fosztogatók martalékává lehet. Itt a magyar és szlovák versek közti különbségnek azzal a forrná-