Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - NAPLÓ - Augustín Jurák —Jana Melichárková: Klimits Lajos művei
Augustín Jurák—Jana Melichárková A mai csehszlovákiai magyar dráma hajtásai a műkedvelő mozgalom gyökereiből táplálkoznak, amelynek fejlődéséhez a CSKP kulturális politikája 1948 után eddig soha nem látott szellemi és anyagi feltételeket teremtett. A komáromi Magyar Területi Színház megalakulása 1952-ben megteremtette a csehszlovákiai magyar drámaírás kibontakozásának legfontosabb feltételét is, hiszen a dráma, a drámairodalom fejlődése egy-egy mű színpadi tűz- próbája, a színház és a szerző együttműködése, valamint a közönségvisszhang erkölcsi ösztönzése nélkül elképzelhetetlen. Ha viszont ma visszamenőleg azt mérlegeljük, hogy e hivatásos társulat menynyire járult hozzá a csehszlovákiai magyar drámaírás fejlődéséhez, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy nem volt rá döntő befolyással. A Magyar Területi Színház szórványosan tűzte műsorára az Idősebb és a középnemzedék: Egri Viktor, Dávid Teréz, Lovicsek Béla darabjait, Si- poss Jenő mesejátékait, majd később Gál Sándor, Batta György, Kmeczkó Mihály, Klimits Lajos, Mészáros László, Tóth László, Gágyor Péter színjátékait. A csehszlovákiai magyar dráma ezért jobbára a hivatásos színház falain kívül bontakozott ki, és megvalósulása lehetőségeit, a művészi vallomás lecsapódását is jobbára műkedvelő vagy szlovák színpadokon mérte le. A szlovákiai magyar irodalomkritika a szlovákiai magyar színpadi művekről álta* A tanulmány közlésével Klimits Lajost köszöntjük 50. születésnapján. Iában úgy szól, hogy az „nálunk a magyar irodalom legelmaradottabb területe.”1 A szlovákiai magyar színpadi művek színvonalát a szlovákai magyar költészet és próza színvonalával összehasonlítva helytálló ez a nézet, bár nem szabad elfelejtenünk, hogy sajátosságai révén, a drámai alkotás különleges és nem éppen kis igényeket támaszt a szerzővel szemben. Csak erős indítékok késztethetik a szerzőt arra, hogy a drámai műnem nyelvén valljon a világról olyan körülmények között, amikor nem biztos, hogy üzenete eljut a címzetthez, vagyis a nézőhöz. A csehszlovákiai magyar drámaírásnak nem voltak olyan előzményei, amelyeket hagyományként lehetett volna továbbfejleszteni. A kezdetekre a tartalmi és formai útkeresés a jellemző. A szocialista társadalom teremtette kedvező feltételekkel a gondolatilag elkötelezett, a második világháború előtt indult írók éltek elsőnek. Közülük a legkiemelkedőbb egyéniség Egri Viktor és Dávid Teréz volt. Műveik gondolatgazdag, máig sem avult témáik és a témák művészi feldolgozása jóvoltából maradandó értékek a csehszlovákiai magyar drámairodalomban. Időrendben a hatvanas években tűnnek fel szórványosan a műkedvelő színpadokon és a Magyar Területi Színház műsorán Lovicsek Béla, valamint Gál Sándor, Szabó Béla és Tóth Ernő darabjai. Am ezek nemigen közelítik meg az előző nemzedék darabjainak színvonalát. A hetvenes évek derekán egy-két színművel bemutatkozó írók azóta eltávolodtak a színpadtól. A csehszlovákiai magyar színpadi művek témaköre sokszínű. Ezekben a darabokban KLIMITS LAJOS MŰVEI*
