Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - LÁTÓHATÁR - Daniel Hevier: A férfi tengert keres (vers)
kilépjen rajtuk a hidegbe az a nevem amit az apáimtól az anyáimtól az egykori harcosoktól és vadászoktól amit ettől a tájtól kaptam minden reggel ebbe a névbe ébredek bele s úgy öltöm magamra akár a bőrt mely együtt nő velem még nem felejtett el a nevem még nem felejtett el a férfi mesél hagyja hogy úgy hulljanak ki belőle a szavak mint bádoglemez hulladékcsíkjai amelyek már semmire sem jók vastag füzetbe írja be valamennyit hogy a papír feledje el őket m megkeseredik az éj a sötétség teste hozzáér komoly testéhez a férfi teste húsból és lángokból van s ő tudja ____________________ h ogy az összes asszony kevesebb mint egyetlen asszony kiegyenesedik az asszonytest trópusi tájain együtt vadásznak hallgatagon egyikük a másik mellett egyikük a másikban egyikük a másik ellenében a férfi felnyitja a rózsaszín termést tengert keresve abban is mivel hallott a kagylókban rejtező óceánról bársonyos parton merül álomba de a tenger már távolodik hová tűnt el mindez a tegnap és a további napok a férfi tudja hogy valamit ott felejtett a gyermekkor tájain de mikor és mi volt az verset ír a papír felszíne alól régi tárgyakat húzogat elő a réginél a szétázottaknál
