Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - LÁTÓHATÁR - Daniel Hevier: A férfi tengert keres (vers)
a már rég alakjukat vesztettteknél is régebbieket de a valóság nem sokáig marad meg a versben újabbat kell írni és még újabbakat és másfélét a férfi köveket cipel meglehet emlékműnek vagy sírkőnek vagy hogy legyen egy saját tor house-a mint ama fránya jeffersnek meglehet a feje vagy a feneke alá kellenek de meglehet csak azért hogy azok a kövek ott legyenek hogy egyszer valaki elmozdítsa őket rendületlen ott lóg feje fölött a nap agyából kiszív minden nedvességet feltépi ráncait akár a sebeket tűzben benyálazott hüvelykujjával megérinti őt és benyomja a földbe este a nap lenyugszik de még sokáig világít az éjszakába a férfi koponyájából így hát bandukol utolérik őt a saját léptei elszáradtak és elhervadtak a bankjegyek a kezében elavult és kifakult a térkép is benőtte minden tengerét a fű de a férfi darabokra hullott arccal is lankadatlanul keresi tengerét Tóth László fordítása
