Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - LÁTÓHATÁR - Daniel Hevier: A férfi tengert keres (vers)
házát a széllel szembe építi az a ház csontokból van az a ház pókhálóból van az a ház csendből van annak a háznak túl kell élnie a szelet és magát a férfit is a tolvaj nagy léleknyugalommal bemegy a férfi házába elveszi tőle a kését gyertyáját és gyufáját kiégetett pokrócát küszöbét s a küszöbe alatt növő füvet elveszi a kilincsét is ajtóstul és végül ellopja az egész házat csupán az utat nem veheti el tőle a lába alól mivel a férfi még akkor is azon bandukol mialatt éppen alszik Hl a férfi tűz mellett ül amely számtalan darabra hullik szét becsukja és kinyitja izzó öklét ledönti a folyékony építményeket a férfi a kezét mossa a tűzbe megfeketedett kisfejszéjével nyesegeti a tüzet hallgatja a tűz hangjait ezt a gyönyörű csordogálást nézi a tűz elgennyesedett nyitott sebekkel borított tesíét sárga tűz kék tűz piros tűz melyben minden tiszta melyben minden mozog melyben minden konkrét és anyagi a férfinak késre van szüksége hogy különválassza a fényt a sötétségtől a hétfőt a keddtől hogy kimetssze a csillagokat a éjszakából és kimagozza a gyümölcsöt megölje az állatot lenyúzza róla a bőrt megegye a nyelvét és elbeszélgessen vele a maga állati éhségével a levegő hozzáért a levegőhöz a kő átlépte a követ az almában felsóhajtott valami kivirítottak a játékok az ajtók éleset kukorékoltak s a férfi ekkor megpillantotta hirtelen hogyan távozik a fia a feltört ajtón át keresni a maga tengerét a férfi behatol az asszonyba kilép a maga hideg meztelenségéből és megmerül az asszony meleg meztelenségében hogy elkeverje benne a cukrot a sóval a magot a hamuval a vizet a tűzzel hogy éhségével az asszonyt jóllakassa majd szétnyitva édes vállát miként az ajtószárnyakat
