Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - LÁTÓHATÁR - Daniel Hevier: A férfi tengert keres (vers)
De megleli-e, meglelheti-e tengerét ennek az útnak a végén? Hevier azt sugallja: igen. Sőt ennél többre s másra is utal. Arra, hogy talán nem más, mint éppen ez az út, mint éppen ez az örökös úton levés maga a tenger: az emberi élet értelme — s ha lehet célja vagy küldetése —, célja és küldetése. Az alábbiakban — kompozíciójának ívére, ívelésére is ügyelve — arra törekedtünk, hogy mind hosszanti, mind pedig függőleges irányú keresztmetszetét adhassuk Hevier új verseskönyvének. Reméljük, ezzel is sikerült jó néhány magyar olvasó figyelmét e nagyívűnek ígérkező írói pálya felé fordítanunk. Tóth László A jer fi tengert keres megy bandukol a férfi magába vonja őt a táj leveleket szór a lábára begyömöszöli a maga poros testébe fától oszlopig hurcolja őt a holdfény hálóját veti rá míg egyetlen mozgó ponttá válik csupán a táj megkövesedett térképén az út belegabalyodik lépegető lábad közé akár egy élő drótszál akár egy eres kötél körbetekeredik körötte s nem ereszt már el többé soha nem rúghatod el magadtól őt nem rázhatod ki a cipődből nem moshatod le vízzel folytatja útját az út de már veled együtt megy tovább magához láncol láncszemeibe csomóz téged nem szabadulhatsz tőle többé soha a férfi hajót keres tengere számára a férfi tengert keres hajója számára ám a tenger lángokból van s a hajó papírból csupán éles ajakkal szomjas fogakkal harap egy almába arca teljesen elmerül a gyümölcs rózsás húsában megeszi az egészet de az alma íze az almafában maradt áll a tájban figyeli hogyan hullanak szét feje fölött a felhők szigetcsoportjai a férfi nevet ad a tájnak de az úgysem fog soha egészen őhozzá tartozni DANIEL HEVIER Részletek
