Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől III. (regényrészlet)
földszinti lakásban. Balabánné ment elöl. Dühödt elszántsággal igyekezett a fűtővel való találkozás elébe, ahogy a tapasztalt harcos indul nyilvánvaló igazsága védelmére. Mögötte két lépéssel Belus néni, gyöngyöző homlokkal, lihegve, nehézkesen. Nem bír lépést tartani Balabánnéval, személyes ok nélkül, együttérzésből csatlakozott a küldöttséghez, mert nála a klubkályha most is ontja a meleget. A fenyegető menetet a férfi zárja egy feldúlt arcú fiatalasszonnyal, kinek hideg és nedves lakásában két óvodás gyereke fekszik lázasan. A szürke égbolt most nem permetez esőt, az utca felett gyors, sötét felhőfoszlányok húznak alacsonyan, mint tömött, néma madársereg. A férfi félútról visszanézett, az ablakban látta a gyereket, ahogy utánuk néz, és egy pillanatra mintha az asszony feje is megvillant volna a gyerek mögött. Szombat délelőtt nincs forgalom az utcán, szabad szombat van, a pihenés napja. A férfi abszurd színjáték szereplőjének érezte magát. Rossz érzéssel töltötte el, hogy becsapja a többieket, egyedül ő tudja, hogy hiába mennek. Balabánné harcolni akar, csúnya hangos szavakkal leszedni a fűtőről a keresztvizet; elhatározásában megerősíti, hogy közös igazságért indult csatába. Belus néni jóindulatúan segítene, a fiatalasszony gondterhelt és zaklatott a gyerekei miatt, ezért mindent megtesz. Hát te? kérdezte magától, te mit akarsz? Tehetetlen vagyok, vallotta be, talán igaza van neki, elbizonytalanodtam, de miért? Mi történik velem? Csengetésükre sokáig nem nyitottak ajtót. Balabánné addig nyomta a csengő gombját, míg zajt nem hallottak bévülről. Az előszobában olyan élesen sikított a csengő, mint egy kismalac, melyet éppen torkon szúrtak. Kulcs csikordult a zárban, majd kissé megnyílt az ajtó. Dühös tekintetű, fiatal barna nő nézett ki a résen. — Hol az urad? — kiáltott rá Balabánné. — Merre bujkál a semmirekellő? A nő szó nélkül becsukta volna az ajtót, de Balabánné az ajtó és kerete közé tette a lábát. — Nézzék, a szemtelen, nem enged be, becsukja előttünk az ajtót. Nem érdekli, hogy közös ügyben járunk. Mit képzelsz magadról, te... te lotyó?! A nő sarkig tárta az ajtót, szemében düh lángolt, nem hátrált Balabánné elől, és ez megzavarta a félelmetes nőszemélyt. — Be ne lépjen a lakásomba, míg nem hívom — kiáltott a cigány nő. — Leütöm, ha belép! ... — Kezében már rövid nyelű vaslapátot tartott. Mit keresek itt, kérdezte magában a férfi, s mintha álomban tenné, komoly tartózkodással, bocsánatkérő mosollyal belépett az előszobába. — Kérem, csillapodjon asszonyom! A férjét keressük, nem tudjuk, miért nem fűt. Életük alkonyát élő öregek és ártatlan kisgyerekek laknak a házunkban, de a lakásokban olyan hideg van, hogy az az életerős felnőtteket is próbára teszi. Ha valami komoly- baj lenne, a férje is felelős ... — Választékosán fogok beszélni, határozta el magában, kissé kenetteljesen, mint egy főtisztelendő, talán annál hatásosabb. Aligha várták tőlem, hogy ordítani fogok. Megfogta a fűtőtestet. — Maguknál meleg van — állapította meg. — Jó meleg a fűtőtest, de nálunk kihűlt vasak a radiátorok, beleborzong, aki megérinti őket. Próbálja magát beleélni a helyzetünkbe, asszonyom! — Itthon fűt a lator! — harsant fel Balabánné hangja, aki még nem mondott le arról, hogy rettenetes kravált csinál. — Gondolja el, asszonyom . . . egy ház fázik, reszket a hidegben. Hát nem rettenetes, felnőttek, serdülők, kisdedek ... Balabáné megnémult, és tátott szájjal hallgatta a férfit. — A felesége megértette a férjemet — mondta ellenségesen a nő —, a férjem azt mondta, hogy becsületsértésért bepereli. A feleségének senkivel nincs joga úgy beszélni. — Kérem, asszonyom ... A feleségem felindult volt, és ideges. — Elhallgatott. Magában gondolta: most sem védtem meg. Mentegetem, de nem védem meg. Igaza lenne, hogy nem bízhat bennem, elárulom? — Hol az urad, Lola? — Belus néni vette át a kezdeményezést. — Felelőtlenség, hogy nem fűt ilyen időben. Minden teli nedvességgel, vírussal és bacilussal, úgy árad a szobák falából a hideg, mintha lélegezne a ház. Nagyon öregek azok a falak, ilyenkor már tél van közöttük, ha nem fűtenek. Nagy felelőtlenség az uradtól, Lola, hogy nem fűt. Ráfizethet. — A kazánba visszafolyik a víz, ezért nem fűthet. — Őszintén beszélt. — Az uram elment. Dühösen jött a házból, felöltözött vasárnapiasan, és elment. Nem lehetett szólni
