Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől III. (regényrészlet)
hozzá, azt mondta, szarik a fűtésre, olyan ideges volt. Nem tudom, hol lehet. Este jön majd haza .. . részegen. — Keserűen mondta, szinte szomorúan. — Mindenkinek megvan a maga baja — mondta Belus néni —, keresztet hordozunk mindnyájan. Mondd meg az uradnak, Lola, ha hazajön, hogy fűtsön be minél hamarabb, mert megbüntetik! — Arra is szarik — mondta a nő. — Nem lehetett vele beszélni. — Asszonyom, mi kérni jöttünk. — A férfi úgy érezte, hogy a teljes megértés érdekében neki kell kimondania az utolsó szót. — Mi megértők vagyunk, és senkit sem fenyegetünk. Mindannyian bízunk benne, hogy a férje elismeri nehézségeinket, és tőle telhetően segítségünkre lesz, hogy feleslegesen ne szenvedjünk ... — Azonnal fűtsön be!... — mordult mély hangon Balabánné, nem érezte elég meggyőzőnek a férfi szavait. Leköpne, ha hallaná, hogyan beszéltem, gondolta a férfi, megátkozna és leköpne, pedig így helyes, ahogy beszéltem ezzel az asszonnyal, aki semmiről nem tehet. A cél érdekében kell cselekednünk, néha mérsékelni magunkat, máskor talán megalkudni a helyzettel. Az a fontos, hogy felismerjük a helyzetet és a legjobban célravezető eszközöket. A szó ne fegyver legyen, amellyel megbántunk, ölünk és pusztítunk, hanem a megértés és önmegvalósítás eszköze legyen, lehetőség, mellyel békésen elérjük céljainkat. Neki, az asszonynak, egyetlen érdeke van, hogy igaza legyen. Ezért nem alkuszik. A küldöttség az eseményeket tárgyalva, lényegében eredménytelenül tért vissza a házba. — Istenesen megmondtuk a magunkét — kiáltotta Balabánné, amikor elváltak a lépcsőházban. — Remélem, megmondtad a feleségének, hogy azt merészelte mondani a férje, nincs-e kedvem randevúzni vele — fogadta az asszony a férfit. — Rohadt strici — válaszolt a férfi habozva. — Elszökött előlünk, a feleségének pedig azt mondta, hogy te sértetted meg őt, és hogy becsületsértésért beperel . . . Az asszony döbbenten és felindulva, majd egyre megvetőbben nézte. — Mit tettél? Most sem védtél meg! Istenem, mi lesz énvelem, ha nincs, aki megvédjen?! Hogyan éljek ezután? Bizonytalanságban, félelemmel telve, hogy nincs senkim, aki megvédjen?! — De hát... — dadogta a férfi —, de hát elmentem a fűtő után, tenni akartam. — De nem tettél... semmit nem tettél, mert tehetetlen vagy, a körülmények bábja vagy ... mondd, mi lett veled, és ... mi lesz énvelem? ... Keservesen, jajgatva sírt. Kiment, de nemsokára visszajött. — Mondd, miért nem védtél meg? — A hálószobába ment, nyitva hagyta az ajtót, és hangosan beszélt. — Szörnyű hideg van. Istenem, rettenetesen fázom. Miért nem intézi el valaki, hogy végre fűtsenek? A férfi tehetetlenül ült egy fotelban, maga elé nézett és hallgatott. — Tehetetlenül ül és bámul... — jött vissza az asszony. — Nem bántja, hogy rettenetesen fázom. Miért nem védtél meg, mondd?! — Bement a gyerekhez. — Szörnyű hideg van — panaszkodott. Ez többször ismétlődött, mindig ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal. A hideg feszültségben az idő is magdermedt. A férfi érezte, hogy fagyos dér ül a hajára, a hideg a testébe mar, és már a szívéig ér. S a hideg egyre áradt a könyvespolcokból, az íróasztalból, a czőnyegekből és a képekből a falon, mindenből dermesztő hideg tört elő, és bilincsekbe verte az életüket. A férfi így gondolkodott: Miért kérdezel állandóan, miért kérdezel meg mindent? Ne követeld, hogy minden érzést, vágyat és sejtést vagy ösztönös óhajt szavakkal fejezzek ki! Vannak kifejezhetet- len dolgok, és vannak olyanok, amiket csak magatartással, megértéssel és türelemmel lehet kifejezni. Ezért ne kérdezz! Várj, figyelj és gondolkozz, próbálj megérteni! Elemezd a tetteimet és találd ki, mit miért teszek. Légy megértő és jóindulatú! Az állandó kérdezésed érzéketlenségre vall, tapintatlan korlátoltságra, vagy egyenesen rosszindulatról, már-már gyűlöletről tanúskodik. Nem tudod, hogy a lélek sokszor nem képes szavakkal megértetni magát? A tapintatos vagy megértő hallgatás gyakran kifejezőbb.
