Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - Koncsol László: Harag napja (vers)

mind mélyebb magányban élek, csöndesen utána lépek.

Aki ígérsz, vagy csak ámítsz, s mondják, kötsz és oldasz gratis, tarts meg, ó, fons pietatis.

Lett halála furcsa tréfa, sátán elmekotyvaléka, sötét áprilisi tréfa.

Ott találtam, Jesu pie, mészfehéren, kiterítve: veszni hagytad illa die.

Anyátlanná, árvaságra, sok verésre, dadogásra, majdhogynem földönfutásra,

hirtelen megözvegyülni, újra s újra menekülni, mély magányban sírba dűlni.

Ki a cédát megértetted, et latronem fölemelted, miért, hogy őt elejtetted?

Kérdéseim non sunt dignae, de te, bonus, tedd szelíddé őket, s ha kell, formáld hitté.

Inter oves hadba szállott, kosok ellen karót rántott, parte dextra mégsem állott.

Vesd a gonoszt szénsötétre, maró lángra, feledésre, s voca eum örök fényre.

Oro sopplex, leborulva, rossz erekkel, alkonyulva: pásztorolj az igaz útra.

♦

Lacrymosa dies illa, mely a holtat kiszólítja hamvából, hogy megítélje: Jézusom, könyörögj érte!

Uram, Uram, Istenem, dona eis requiem!

Úgy legyen, úgy!

Koncsol László HARAG NAPJA