Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - FIGYELŐ - Szilvássy József: Találkozás Suksinnal
TALÁLKOZÁS suksinnal A Magyar Területi Színház bemutatójáról Suksinnal találkoztunk a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulatának idei évadbeli első bemutatóján. Azzal az izgalmas művészegyéniséggel, akinek a „sors oly szorongatóan kurta életpályát” (Elbert János) adott meg csupán, de ebben a befejezetten-befejezetlen életműben több olyan érték található, amely elsősorban a hetvenes évek szovjet irodalmának kiemelkedő szellemi teljesítményei közé tartozik. Tudvalévő, hogy az Energikus emberek Suksin egyetlen színműve, amelyet a szerző maga írt át színpadra. Ez a dramatizált változat az író meghatározása szerint elbeszélés a színpad számára, más szóval drámailag szerkesztett hosszabb elbeszélés. Témája — nem túlzás a megállapítás — jellegzetesen suksini. Elrontott élethelyzetű embereket látunk a színen, akik pénzért, összeköttetéseik révén, a társadalmi normától elrugaszkodva rendezik be életüket, igyekeznek megszerezni mindazt a „cuccot”, ami hiánycikk, avagy az átlagpolgár számára nehezen beszerezhető, illetve alig elérhető. A színmű története aránylag vékony szálon fut. Vera Szergejevnát dühíti az energikus embereknek, férjének és hasonszőrű társainak csaknem mindennapos hangoskodása, tivornyázása. Tudja, miből, milyen üzelmekből telik ezekre a murikra, meg másra is, de egy ideig csak óvatosan lázadozik — a novella tanulsága szerint — „a televíziót kapcsolta a legnagyobb hang- erősségre, hogy legalább felbosszantsa a szomszédban handabandázó agyalágyulta- kat”. Bosszúvágya akkor lobban föl, amikor megtalálja Szonya levelét, amelyből azt sejti, hogy a férje megcsalja őt. A megaláztatás, a kiérezhető mellőzöttség és ez a sértés egyszeriben tettre készteti őt: fel akarja jelenteni ezt a zsivány társaságot, fényt akar deríteni sötét üzleteléseikre. A hangoskodó, nagyképű figurák begyulladnak, majd ellentámadásba lendülnek. Az egymás után következő jelenetekben különböző módon, olykor agyafúrt érveléssel iparkodnak rávenni az asszonyt tervének megmásítására, ami nem csekély erőfeszítés után sikerül is, hiszen Vera Szergejevna többször is hallhatja, tudatosíthatja: ő sem ártatlan, mert haszonélvezője a társaság ügyeskedéseinek, harácso- lásának, és sikerül látszólag vagy talán igazán elhitetni az asszonnyal férje ártatlanságát is. A cselekmény ebben a mederben jut el a belátható és eléggé kiszámítható végkifejlet felé. Ám nagyot téved az, aki csak Szilvássy József
