Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - Koncsol László: Harag napja (vers)

Koncsol László HARAG NAPJA

H

arag napja dies illa, apám jötte-élte kínja: nincs aki azt úgy leírja.

Quantus tremor, szörnyű élet, élet ellen szült merénylet, fogvacogtató ítélet.

Harsona szólt: megfoganni, anyja méhét rúgni-marni, ante thronum élni, halni.

Csámcsogott mors et natura: ím az újabb creatura étkül nekik, háborúra.

Liber seriptus jövendölte: tűz-csöbörből jég-vödörbe, napról napra, körbe-körbe,

hitlenek között hitesnek, kegyetlenek közt kegyesnek, meghajlók közt egyenesnek,

szembe bűnnel, szembe gyásszal, szembe mindig a világgal, farkasszemet a halállal.

Nem az ő ügyéért vérzett, ő az Ügyért sosem vérzett, az ő Ügye elenyészett:

dolgozott vón’ jobb hazáért, de ő vérzett más javáért, mások hazug igazáért;

próbált ártatlanul sittet, lassan mindent elveszített.

Éli, Éli, mibe vitted!?

Nem hagyott ránk pénzt, sem házat, csupán könyvet, talán százat, idegfaló elmelázat.

Őrzöm törött zsebóráját, ezüst szivarkatárcáját, búcsulapját, pár okmányát,

levéltárcáját, fényképét, kórboncnoka jelentését, s rajta, mint pecsétet, vérét.

Quid sum miser, nem remélek,