Irodalmi Szemle, 1985

1985/2 - ÉLŐ MÚLT - Liszka József: Thain János levelesládájából

2 Kriza János—Orbán Balázs—Benedek Elek—Sebesi Jób: Székelyföldi gyűjtés. Pest, 1882.

3 Vö.: Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa. II. k. o. Bp., 1976.

4 Kriza János: Bíró Kata. Fővárosi Lapok 1866, 546—547. old. uő.: Bíró Kata. Hazánk s a Külföld 1866. 546—547. old.

Hivatk: A magy. néprajztud. bibliográfiája 1850—1870. szerk. Sándor István. Bp., 1977. 13830, 13831. sz. alatt.

5 Faragó József: Ismeretlen székely népballada. Igaz Szó 1957/12, 1074—1082.

6 Vargyas Lajos I. m.

THAIN JÁNOS LEVELESLÁDÁJÁBÓL

1985-ben ünnepeljük Thain János születésének centenáriumát. Szellemi életünk sokat kifogásolt jelensége, hogy arra érdemes eleinkről mindig aktualizálva, valamilyen évforduló kapcsán, szinte menetrendszerűen van időnk csak szót ejteni. Ebben az esetben azonban még rosszabb a helyzet, hiszen félő, hogy igencsak szűk lesz az a réteg, amely megemlékezik — vagy egyáltalán hallott már — e méltatlanul elfeledett kiváló emberünkről. E feledésnek viszonylag egyszerű a magyarázata. Thain János rengeteget dolgozott ugyan, a Kisalföld népművészetének fáradhatatlan búvára volt, ám eredményeiből viszonylag keveset publikált1, így a két világháború közötti szellemi életünket fölvázoló munkák legfeljebb egy-egy fölsorolásban, lábjegyzetben juttatnak neki helyet. Most azonban leányának, dr. Thirring Gyuláné Thain Margitnak köszönhetően nyilvánosság elé tárt kéziratos hagyatéka is bizonyltja, hogy Thain Jánost sokkal előkelőbb hely illeti meg kultúrmunkásaink rangsorában.

Az alábbiakban fölvázolom Thain János életútját, a néprajzi kutatás és a muzeológia terén kifejtett munkásságát, majd egy hozzá írott levél közreadásával a sarlósokkal való kapcsolatára világítok rá.

A molnárivadék Thain János 1885-ben született. 1906-ban leérettségizett az érsekújvári gimnáziumban, ahová — miután a budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett — tanárként került vissza. Később a gimnázium igazgatója lett. Ereje teljében, teli tervekkel, 1953-ban hunyt el2. Tanári tevékenységét egészíti ki képzőművészeti, néprajzgyűjtői és múzeumszervező munkássága. A továbbiakban e két utóbbiról lesz szó.

Kezdjük talán egy idillikus képpel. Néprajzi érdeklődése kialakulásáról így vallott: „Egyszer régen, kisdiák koromban a szomszéd faluból atyámmal jöttem haza Újvárba. Már késő éjjel volt, mikor a Gúg utcába értünk. Végigvonulva a kilométer hosszú csöndes utcán, atyám rámutatott a házak kapuira és így szólt: »Nézd csak, fiam, hogy

(Adalék két világháború közötti néprajzi kutatásunk történetéhez)

Liszka József