Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - ÉLŐ MÚLT - Liszka József: Thain János levelesládájából
vigyáznak a házakra ezek a kapubálványok ...« És én láttam az ő vigyázásukat, amint különös formáikkal sötéten kirajzolódtak az égre. Gyermeklelkemben ezek az oszlopok rögtön valami mesebeli óriásokká nőttek, akik a sötét éjjeleken vigyáznak a házakra, a bennük lakókra-nyugvókra és mindenre, ami a kapun túl van. Ettől a fantasztikus gyermekkori impressziómtól datálódik az én érdeklődésem és szeretetem az újvári népművészet iránt. Ez az öntudatlan gyermekkori csodálat és vonzódás később, pár év múlva öntudatossá vált. Figyeltem, rajzoltam és jegyeztem, amit magam körül láttam. Persze az újvári kapubálványok vagy oszlopok ama csodálatos éjszaka óta is hűségesen vigyáztak a házakra, azok lakóira, a hímes bútorokra, az üstös kacikra és a virágos tányérokra, egyszóval az egész újvári népművészetre. Azonban sajnos azóta látom, hogy közülük lassan-lassan sokan elkorhadnak, és itt is, ott is kidűl egy-egy százados vigyázásban. Ezért már egy jó ideje én próbálok kicsiny erőmmel a gigászi vártára állni, hogy immár a ceruza segítségével vigyázzak régi kincseinkre és megőrizzem, ami régen szép volt, amit eleink szerettek, ami szívünk szerint való volt és hogy amennyire lehet, fenntartsam ezt a pusztulásnak induló örökséget az utánunk jövőknek örömül és okulásul.”3 Híres magángyűjteményében, egy korabeli tájékoztató füzetecske adatai alapján megtalálható volt „a Vág, Nyitra, Zsitva, Garam és Duna közötti síkság népművészetének egész anyaga”. A tárgygyűjteményen kívül jelentős „a házak, kapuoszlopok, galambdúcok, tulipános ládák, hímes fakeresztek stb. rajzgyűjteménye”4. Ezzel a gyűjteménnyel vetette meg az 1935-ben létrehozott Érsekújvári Városi Múzeum alapjait. Az intézmény tízéves fennállás után, 1945-ben egy bombatámadás során teljesen elpusztult, így csak a korabeli híradások, fényképfelvételek, ill. a szemtanúk visszaemlékezései alapján alkothatunk képet róla. E sokrétű forrásanyag egybehangzóan vall arról, hogy az érsekújvári múzeum a két világháború között Szlovákia legrendezettebb gyűjteményével rendelkezett. Ez Thain János fáradhatatlan munkásságán kívül egyik tanítványának, a régészjelölt Szőke Bélának volt köszönhető. Nagy kár, hogy e lelkes és céltudatos emberek egy évtizedes munkája a háború kegyetlensége folytán szinte pillanatok alatt elpusztult5. Thain János gyűjteményének csak töredéke, a rajzgyűjtemény egy része maradt ránk. Óriási jelentősége a rajzok forrásértékében rejlik. Thain János publikációs tevékenysége is figyelmet érdemel, bár nem volt olyan nagy jelentőségű. Jórészt helyi lapokba (főleg az Érsekújvár és Vidékébe), ill. időszaki kiadványokba írt adatközlő és ismeretterjesztő cikkeket. A népművészet kérdése és helyzete Szlovenszkón című dolgozata az összefoglalás igényével íródott, de csak periferiális jelentősége volt. Eredetileg pályaműnek szánta. Első része a losonci Figyelőben jelent meg. A töredékes közlés azonban nem teszi lehetővé a mélyrehatóbb értékelést. Thain János nem volt „néprajzkutató", hanem az etnográfia iránt nagyon érdeklődő, a gyakorlati gyűjtőmunkát amatőrként becsületesen végző lelkes tanárember, festőművész volt, aki tehetségét kamatoztatva a kisalföldi népi kultúra felbecsülhetetlen jelentőségű dokumentátora lett. Faragványok és paraszti munkaeszközök sokaságát mentette át rajzlapjaira, melyeket ma már aligha ismernénk.6 Fentebb említett tárgygyűjteménye7 nemcsak az Érsekújvári Városi Múzeum alapját vetette meg, hanem négy esztendővel korábban a Sarló kongresszusa alkalmából Pozsonyban rendezett magyar néprajzi kiállításon is sikert aratott vele. Nemesszeghy Jenőnek8, a kiállítás rendezőjének Thain Jánoshoz szép, kalligrafikus betűkkel, tussal írott alábbi levele ehhez a kapcsolathoz nyújt adalékot: Kedves Bátyám! Miután a Sarló kongresszusával kapcsolatos néprajzi kiállításunk a pozsonyi kunstverein hozzájárulásával már rendezés alatt áll, tisztelettel kérjük szíves közreműködését a néprajzi gyűjteményéből kiválasztott kollekció elküldésével! A néprajzi kiállításunk eddigi anyagát a pozsonyi múzeum, a rozsnyói múzeum és a csallóközi múzeum néprajzi gyűjteményei képezik. A kiállítás fontosságának és színvonalának emelése érdekében, de kedves Bátyám néprajzi gyűjteménye erkölcsi sikerének érdekében is, szíveskedjen gyűjteményének legértékesebb részét kiválasztani és becsomagolni9. Az elszállításról kiküldötteink fognak gondoskodni. A néprajzi kiállításunk célja: a népi kultúrának a tudományos bázison álló
