Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - ÉLŐ MÚLT - B. Kovács István: Sebesi Jób népköltészeti gyűjtőútja Gömörben
műén kiviláglik, hogy mindketten Madarassy Gyula vendégeként tartózkodtak Gortva pusztán. S. Kálmánt egyébként rokoni szálak fűzték a házigazdához, lévén annak sógora. Valószínű, hogy az ő közvetítésével került Sebesi Jób Gömörbe, aminthogy az is feltehető, hogy az S. Kálmán által felsorolt falvak Sebesi Jób gyűjtőútjának egy-egy állomását jelzik. A két közreadott ballada pontos gyűjtési helye pillanatnyilag nem határozható meg pontosabban, több-kevesebb bizonyossággal csupán az feltételezhető, hogy az említett falvak valamelyikében jegyezte fel. A Szabó Anna című ballada gömörl felbukkanása meglepetés. A történetnek korábban egyetlen székelyföldi változatát ismertük Vass Tamás gyűjtéséből, amelyet először Kriza János4, majd csaknem egy évszázad múltán újra felfedezve Faragó József5 adott közre. Vargyas Lajos Bátyja üldözi húga jegyesét típuscímen vette fel monumentális balladakorpuszába, és eredetét illetően azt az álláspontot foglalta el, hogy „több balladai közhelyből összeolvasztott szövegnek látszik, amelynek végkifejlete más, mint az ismert külföldi párhuzamoké. Mindenképpen nyugati elemekből van felépítve, de mai formájában, egyetlen fönnmaradt bizonytalan szövege alapján nem lehet megállapítani közvetlen kapcsolatát”.6 A most előkerült Gömör megyei változatról megállapítható, hogy jóval töredékesebb székelyföldi társánál. Sebesi Jób utal rá, hogy utolsó kilenc sorát emlékezetből írta utána egy — közelebbről meg nem nevezett — gömöri barátja (S. Kálmán? Madarassy Gyula?). A ballada két ismert variánsának összevetéséből kitűnik, hogy a köztük lévő kapcsolat rendkívül szoros. Mindjárt feltűnő pl. az a versszaknyi bekezdő rész, amely a gömöri változat egysornyi bővítését nem tekintve mindkét balladában szó szerint azonos. Ez a rész nem is tartozik igazából a balladai történethez. Faragó József is elkülönítette, Vargyas Lajos pedig nem is tekintette a ballada részének. Szoros szövegegyezések a két változatban több más helyen is tapasztalhatók. Hasonló szövegmegfelelések természetesen több más régi stílusú balladatípusunk különböző változataiban is előfordulnak, és nem feltétlen van perdöntő jelentőségük egy-egy adott variáns hitelességének eldöntésénél. Ha azonban ezt a megfigyelést kiegészítjük azzal, hogy ennek a balladatípusnak több feljegyzett változata nem ismeretes, valamint hozzávesszük, hogy Sebesi Jób a hitelességet illetően korántsem volt következetes gyakorlója önmaga által kifejtett szigorú lejegyzési elveinek (vö. írása befejező részét!), annyi megállapítható, hogy az általa közölt gömöri variáns eredetisége nem áll eleve minden gyanún felül. Kriza Jánoshoz fűződő kapcsolatai révén Sebesi feltehetően ismerte a történet székelyföldi feljegyzését — meglehetősen bizonytalanul maga is utal erre írásában. Ugyanakkor meggondolkoztató érveket lehetne felsorakoztatni a hitelesség mellett is. Ha például Sebesi a székely változatot dolgozta volna át, miért olyan — már-már értelemzavaróan — töredékesen adta vissza a történetet? A magam részéről a Sebesi által közölt gömöri változatot — bár nem minden kétség és fenntartás nélkül — a balladatípus hiteles feljegyzésének tekintem, hozzátéve, hogy a kérdést nem tartom véglegesen lezártnak. A másik közölt ballada hitelességéhez aligha férhet kétség. A romlott, tö.-edékes változat csak címében emlékeztet A halálratáncoltatutt lány című balladatípusra, valójában ahhoz semmi köze nincs. A történetnek nem ismeretes előttem közvetlen párhuzama. Az itt bemutatott írás nemcsak a gömöri magyar népköltészeti kutatás egy ismeretlen mozzanatára derít fényt, de érdekesen egészíti ki Sebesi Jób ellentmondásos gyűjtőtevékenységéről való ismereteinket is. Az írást betűhíven közöljük, néhány, a szövegben pontozással jelölt, kevésbé fontos rész elhagyásával. Gömörmegye népköltészetéről Megszokták a magyar gyűjtők a balladát Erdély bérczei közt, a dalt az Alföldön s a mesét felső Magyarországon keresni. Éppen ezért jöttem én Gömörbe. Néhány szép mese — úgy gondolám — bő kárpótlása lesz utamnak. Dalról, vagy éppen balladáról álmodni se merészeltem volna, hiszen azok már szülőföldemen, a Székelyföldön is oly ritkák, akár a fehér holló. Aztán ha balladát találok is, annak oly kevés értéke van itt. Betyárok tetteit, elvetemedett nők kivégzését éneklik meg, színhelyük a puszták vagy kunyhók, s ha mégis