Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - LÁTOHATÁR - Palo Bohuš: Versek
Börtönbolha Egy börtönbolha — ugyan miféle szerzet, talán él is ez a mocorgó molekula! Bolhányivá nyilván csak fölfújódva gerjedt, de vért is szopik, mert rászorul a nyomorult kis Drakula. Korábban magam is kaptam transzfúziókat, mért ne adnék hát ennek a bolhának is, ha itt él mellettem, véremből inni jókat, szegény csöppségnek, aki fekete is, száraz is? Nincs a rovar-hűségnél drágább dolog a rabnak, a bolha csak akkor falánk, ha falni kell neki; vannak ám emberek, kik csak ádáz dühükben marnak, míg ez a bolha itt a dühöt megveti. Hőség i Hő marja szívem egyre benn, kemencében kalácsot, ezért veri ki mellemen dalát, a nyers-falánkot. Hol itatom meg méncsikómat, hol étetem meg lánggal őt? Talán megülnöm lenne jó, vagy elűznöm, magaszeretőt... Szeszfőzdékből ő szopja, míg ragyog — emlőből, csecsből —, a veszett tejet, ezért nyúzzák éjjel a dalok: beteg anyát a félig szopott gyerek. Nem iszom én, de szívem arra vágyik, hogy legalább egy pohár szeszt találjon. Mint viperát fogom kínozni váltig, míg rám lelnek, hogy vértajtékban ázom.
