Irodalmi Szemle, 1985

1985/2 - LÁTOHATÁR - Palo Bohuš: Versek

találkoznom kellett. Azokban a párlat, a lényeg, a jelképes vagy metaforikus formában; kifejezett tanulság beszél, ezekben viszont maga az élmény, a rettenetes élmény szól közvetlenül, sötéten, alig-alig rejtve, az ólomsúlyú tárgyat éppen csak hogy meglebegtető lírai zenefolyamban.

A költő 1921. április 24-én született Bácspetrőcön (Petrovac, az ott élő szlovákok nyelvén Petrovec). A városka szlovák gimnáziumában érettségizett, majd a szegedi egyetem orvosi karára iratkozott be (1941). Tanulmányait a bratislavai egyetemen folytatta (1945—1950), s 1950 júliusáig a Vyšné Hágy-i (tátrai) tüdőszanatóriumban dolgozott. Öt év múlva, 1955 júliusában tért vissza hazájába, s nyugdíjba vonulásáig (1973) különböző jugoszláviai tüdőgondozó intézetekben szolgált. Nyugdíjasként szülővárosában, a jugoszláviai szlovákok szellemi központjában, Bácspetrőcön él.

Eddig megjelent kötetei: Život a brázdy (1943), Predsa koľaj (1971), Hviezdne proso (1972), Časom dôjdeme (1974), Sonáty pre sólo mlčanie a gajdy (1978), Na doživotie živí (1981). Szerbhorvát versei Život, unapred doživotan címmel jelentek meg (1977), s egy szerbhorvát válogatást (Izgon, 1979) Víťazoslav Hronec készített Bohuš lírájából. Szerepelt a Poézia vojvodinských Slovákov od 18. do 20. storočia (Újvidék 1974) és a Rodisko hmiel (Slovenský spisovateľ 1981) c. antológiában. Magyarul különböző lapokban és a Mélyföld c. antológiában (Fórum, Újvidék 1982) jelentek meg Bohuš versei.

Koncsol LászlóPAĽO BOHUS VERSEI

Őszi tűnődés

Veréb perel a fészkén, bagoly huhog,

mert őszi, ködös éjszaka bántja; a mezőn alvó fagy remeg ..

Aki éjfélig merült halálba, reggel is meghal, újra meg.