Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - HOLNAP - Krausz Tivadar: Zrínyi úr kilovagol (novella)
Zrínyi úr a kisváros lakója. A városka főterén van egy templom, két kocsma; az egyik valóban kocsma, a másik borozó, de azt is kocsmának hívják. A városka egyetlen nyilvános telefonfülkéje és nyilvános vécéje is itt található. Zrínyi úr nyugdíjas, s amióta ebben az állami támogatásban részesül, újra templomjáró ember lett; a harmincvalahány éves kihagyást szinte észre sem vette. Amióta templomba jár, be-betér a kocsmába is, de csakis a borozóba, amit kizárólag a rossz nyelvek neveznek kocsmának. Onnan egyetlen pohár vörös bor elfogyasztása s egy szivar elszívása után szokott távozni. Második pohár sosincs! De nézzük csak, mi történik most a kocsmának nevezett borozóban... Ugye, fizetni fog, Zrínyi úr? Nem is tudom, Giziké ... Üsse kő! Hozzon még egy pohárkával! Ünnepel, Zrínyi úr? Ajaj, ne is mondja, gyászban vagyok. Ma temettem el az édes jó Lujzámat, boldogult második feleségemet. Tudja, nehéz egyedül, Giziké ... Hát gyakrabban járjon hozzánk, Zrínyi úr. Rögtön itt vagyok a borocskával. Édes jő Lujzám, szép temetésed volt. Ez a pap szépen beszél... Bezzeg a boldogult első feleségemet nem ilyen szépen temették... de hát azok más idők voltak. Itt közbe kell vágnom. Mint eddig is észrevehették, Zrínyi úr minden tekintetben feddhetetlen; templomba jár, mértékletesen iszik, s csak megözvegyülése után vett új feleséget — az első nejét egyetlen alkalommal csalta meg; a későbbi második feleségével tette, aki egyébként diákköri szerelme volt, de az uborkafára egészen báróságig felkapaszkodott Zrínyi család sarja dőreségből, rossz történelmi felismerés folytán, nem szívszerelmét, Lujzát, a suszter lányát, hanem Szarvassy, a lerobbant gróf leányát, Vilmát vette el annak reményében, hogy majd reggelente ő is kilovagolhat, mint a grófék. Sajnos, elszámította magát, ö ugyanis akkor kapaszkodott fel az egyik uborkafára, amikor mások onnan lefelé másztak, és egy másikra kapaszkodtak fel. így az ifjú Zrínyi jól bevásárolt a grófkisasszony Vilmával; se pénz, se rang, se társadalmi elismerés — sőt, hogy is fejezzem ki a társadalom oldaláról Zrínyi úr felé megnyilvánuló negatív álláspontot... Zrínyi úr az elkövetett hibát igyekezett jóvátenni, mielőtt még valami jóvátehetetlen fejlemény maga alá gyűrte volna, megcsalta Vilmát az új cipőgyár igazgatójának lányával, a volt szívszerelmével, Lujzával. Természetesen csak egyszer. Zrínyi úr ebben is mértékletes volt. Vilma rövidesen meghalt, s Zrínyi úr törvényesen egyba- kelhetett Lujzával. Az események ilyetén alakulását tartsuk véletlennek ... Zrínyi úron a feleségcsere sem segített túlzottan. Nyugdíjas koráig egy kis alárendelt hivatali állást töltött be. Zrínyi úr, miközben már a harmadik pohár vörös borát szopogatta, a múltján merengett. Miért is nem sikerült neki egyetlen hajnalon sem kilovagolnia, s a későbbiekben miért maradt minden elöljárójának a kapcarongya; ő, egy igazi úriember... Ilyen tetemes mennyiségű alkoholt, mint most, utoljára az első ős egyben utolsó kamaszkori berúgásakor fogyasztott el egyszerre. Ez, érdekes módon, fel sem tűnt neki. Mi lenne, ha telefonálnék a volt főnökömnek, és mondanék neki valami disznőságot. Nem mutatkoznék be, hadd üsse a guta, ki az, aki fejéhez meri vágni az igazságot. Zrínyi úr az igazság fogalma alatt egy olyan malac szót értett, amelyet utoljára szintén csak kamasz korában mondott ki. Most bezzeg bátran, minden ez eddig elfojtott indulatával belesüvöl- tötte volna a kagylóba, s így közvetve a volt főnöke fülébe. Ez az, telefonálok neki. Giziké, fizetek ! ! ! Viszontlátás, Zrínyi úr. S Zrínyi úr már benn is termett a városka egyetlen nyilvános telefonfülkéjében. Életében először szándékozta használni az automatát. Jobb szeretett otthonról telefonálni, a barna bőrrel bevont karosszékbe süppedve, amit még boldogult első feleségétől örökölt. Most nem mert otthonról hívni, nehogy a volt főnök a posta segítségével kinyomoztathassa, ki volt a névtelen telefonáló. Igen ám, de a fülkében nem volt telefonkönyv. így a telefonálás elmaradt. A felfokozott izgalomtól, vagy a sok bortól? Azt már nehéz megállapítani, de Zrínyi úrnak szüksége támadt, mégpedig nagydolga, s ezt kizárólag az otthoni vécéjén tudta ZRÍNYI ÚR KILOVAGOL Krausz Tivadar
