Irodalmi Szemle, 1985

1985/2 - HOLNAP - Krausz Tivadar: A Holnapról

két” várjuk, akik a legkisebb mikroszkopikus kijáratot is befalazzák előttünk, hogy majd mi „objektív” magyarázattal szolgálhassunk, miért nem sikerült elmennünk, miért maradtunk az örökös készülődésnél. A „nyitott bőrönd” gyengeségünk alibije.

ZSEMBERI ETELKA Mutatók című verse teljesen ösztönös Írás. Laza asszociációi meghökkentők, de zavarosak. Annyi minden megsejthető a versből, s belemagyarázhatő a versbe. Zsemberi Etelka maga sem tudja, mire vállalkozik versében. A befejezés: „Hé, Basa! / Elég a verébfészekből, / a folyóba görnyedt fűzfákból, / az évszázadokból. / ARCKÉPED kell.” Ez merő értelmetlenség, érthetetlenség. Csak valami heves indulat, tudatos cél nélkül — ennyi az egész. Az a „VALAHOL”, ahol ez a vers értelmet nyerne, sehol sincs. Zsemberi Etelkának be kell látnia, hogy ez a vers sem sokkal több „huzatos hazugságnál”, „üres lármánál”. Hogyan kerülnek ebbe a versbe a „törökök arcképei”, és miért kell őket „megszámolni”? Az ilyesmit nevezik blöffnek. Zsemberi Etelkában hiába van meg a versben szereplő dolgok lelki háttere, azokról ugyanis nem tudósít. A vers darabjai szétesnek. A Mutatók tehát nem ezoterikus költemény, valójában még versnek se nevezném.

Az Utolsó előtti Mohikán egy igazi, szép, jól sikerült vers. „Ágak reccsennek, / avar sustorog, / bóbiták menetelnek.” Tiszta megfogalmazása egy bensőséges hangulatnak. „Mi van még? / A padlás, / kötél. / Kacérkodó percek.” Az apró, lírai zajok után egy kegyetlen váltás; a halállal való kacérkodás. De az utolsó előtti Mohikánnak feladata van, addig meg nem halni, míg az utolsó Mohikánt meg nem szüli. Bravó, Etelka!

HODOSSY GYULÁ-tól, aki az Iródia megszervezésével is dicsekedhet, A bocsánat!Alért című verset olvashatjuk. A verscím többértelműsége felkelti az olvasó figyelmét. A vers egyszerű, tárgyilagos, rövid — mégis fecsegő. A nagybetűkkel kiemelt „NŰ — SZÍV”, „MAGAM” patetikus felhangot ad a versnek, tovább gyengítve amúgy sem erős hatását. A vonat” a változatlanság, nyugtalanság, a „menekülés”, a „nő”, „szív” s a „magány” halott közhelyek ebben a versben.

HIZSNYAI ZOLTÁN Hajnali ébredés című verse tudatosan építkező, belső renddel bíró vers. A mélységek fölött az egyedül megtartó összetartozás, egymásba kapaszkodás, az egymásból épülés, a szeretet verse.

1984 márciusában TALAMON ALFONZ két novellájával ismerkedhettünk meg. Talamon Alfonz a latin-amerikai prózaíróktől és Kafkától „tanul” írni. Ez nagyon jó, de talán éppen ezért érzem elbeszéléseinek anyagát kevésbé megéltnek. Talamon konstruált történeteket ír. Nem azt kérem tőle számon, hogy személyes élményeiről írjon, hanem hogy elbeszéléseinek talamoni arculata legyen. Bízom benne, hogy idővel, az élet- és írástapasztalatok gyarapodásával, Talamon egyre inkább azonos lesz írásaival.

;obban szeretném, ha a folyót nem Folyónak, hanem pl. Vágnak hívnák és még így is érvényes maradna az, amit Grendel Lajos mond Talamon elbeszéléseiről: „Novellái játszódhatnának bárhol.” Itt elsősorban nem arról van szó, hogy hová nem kötődik Talamon; az ilyen „Folyózás” csak póz, és mások már jobban elsütötték.

A Rovarok pusztulása és a Délután című novellák közül nekem az utóbbi kedvesebb. „Apám vadászott rám.” A mondatba Talamon belesűrítette az ifjúság és az öregkor közötti kibékíthetetlen ellentét lelki hátterét. (Nem hiszem, hogy apa—fiú komplexusról lenne szó.)

1984 szeptemberében a már egy verssel is figyelmet keltő HIZSNYAI ZOLTÁN további hét verssel győzött meg tehetségéről, tudásáról. Versei elé Tőzsér Árpád írt bevezetőt. Szerinte Hizsnyai versein Celan, Weöres, Guillevic hatása érezhető. Ez igaz is, meg nem is. Ha Hizsnyai egyes verseit nem ezeknek a költőknek ajánlja, akkor Tőzsér Árpádban talán fel sem merülnek ezek a nevek, vagy teljesen más nevek jutnak eszébe, hiszen

H.zsnyai az említett költőkön kívül még sok más követendő költőt „fordít a saját nyelvére”.

Értékelésem mértékegysége szerint (sajátos gondolkodási módszer, egyéni szemlélet) a legfajsúlyosabb irodalmat Hizsnyai Zoltán műveli a holnaposok közül. Versei egyedi működési elvek szerint, öntörvényűén élnek.