Irodalmi Szemle, 1985

1985/2 - HOLNAP - Krausz Tivadar: A Holnapról

(Ezt a mondatot azért idézem, mert nagyon tetszik.) A város kihalt, fúvószenekar,, fából faragott Krisztus, kivonulás, hó, tavasz, újabb csapatok. Azok a mondatok, amelyek nem ezeket a sarkalatos pontokat szolgálják, fölöslegesek. (Az ezeket a pontokat rosszul szolgáló mondatok is fölöslegesek.)

Várom a következő Végh Péter-írásokat; a többi írás fényében talán A megszállók- útja is többet mond majd számomra.

PATUS JÄNOS-tól hat vers került a Holnapba; ez talán azt jelenti, hogy benne jobban bíztak a szerkesztők, mint a többiekben?

Nyárutó. A „céltalan ősz” „vérző szíveken” halad át, a költő sír és furcsállja sírását. Én is furcsállom. Az inkább fölös bőséggel, mintsem precíz következetességgel rímelő versben hiába kerestem az ütemek tudatos rendszerét (pedig a vers felező nyolcassal indul). Bizony, bizony, szomorú is a Nyárutó... Ha a boldogult nagymamámnak lenne emlékkönyve, biztosan ilyen versekkel lenne tele.

Kétely. Az „itt” és „ott” relativitásáról szól, de a versben nem a bölcseleti probléma az érdekes, „és ott szünetlen / az ittet is ottnak emlegessék”; azt hiszem, ebből kiderül, hogy a jelentés melyik síkja kedvéért íródott ez a vers. A keresztrím kifejezetten előnyére válik. A Kétely a legjobb Patus-vers.

Intelem. Az első fele idézet; hogy honnan származik, nem írja Patus, így hiába forgattam a Bibliát, nem találtam rá a jelzett mitológiai összefüggésre. így az utolsó két sor és az idézet kapcsolatát is csak homályosan értem. Patus bűnös emberként inti istent. „Ne bűnnel törleszd bűneinket!” Bár az utolsó két sor formailag tiszta, nem viszi előbbre a verset. Itt a kötöttség funkciótlan, öncélú.

Mindegy. Ez a vers is szabályos,, kötött formájú; végül is mindegy .. . Patus persze • nagyon dühösen harcol a „mindegy” ellen, de ahogy ő teszi, az is „egy mint száz, és száz mint egy ...” Vagyis, ha így harcol a mindegy ellen, akkor teljesen mindegy, hogy harcol-e, vagy sem. Erről a négy sorról ez a véleményem.

Záróra. „Isten kegyelméből”, „árva koboldok!”. „Nem hallgat rátok az emberiség.” (Ez a módosítás csak az én tréfám.) Ne is csodálkozzanak szegény „árva koboldok”, de ekkora pátoszra kevesen kíváncsiak. És az ilyen rímet, mint a „boltok—koboldok” nevezik kecskerímnek . . . Vagy itt valami rejtett iróniáról van szó? Egy versen belül összehozni „Isten kegyelmét” egy „bolttal”, plusz ez a boldogságos rím...

(Patus négysorosai szerintem nem is versek, hanem aforizmák.)

Vizsgáló. A vers a tükörről, tükrözésről szól. Ez a fogalomkör ugyanolyan elcsépelt témája a költészetnek, mint pl. a hóesés, koponyák, sikolyok, lélek, madarak, halál, virágok, út, por stb. Az, aki ma ezekhez a fogalmakhoz nyúl, át kell hogy értelmezze őket, s mindent, ami velük kapcsolatos.

Patus Jánosról, ha minden erényét és hibáját összevetem, elmondhatom, hogy valamennyi holnapos közül ő kötődik leginkább a szlovákiai magyar irodalom hagyományaihoz, s ezt tudatosan vállalja. Szép dolog ez a vállalás ...

TÓTH KÁROLY: Néhány sor. Pontos, szikár fogalmazás arról a világról, ahol az ember is csak cserélhető alkatrésze a gépezetnek, ahol az ember is csak felhasználandó nyersanyag. Az ingázók megjelenítése különösen szép. Emberek, akik észre sem vették, hogy lelki műtéten estek át; nekik már természetük, hogy mindent megszokjanak. A vers ebben a képben csúcsosodik ki: „Mint színházi rekvizítumok: a himbálózó, / hallgatag kabátok jutnak eszembe.” Itt végződhetne a vers. A zárójelben levő mondatot már az olvasóknak kellett volna megfogalmazniuk, de renyheségüket gyanítva Tóth Károly még egy tömör költői képben összegzi, miért íródott meg a vers. Sajnos, ezen a versen is van egy-két szeplő. Pl. az első sorban szereplő „jaj” a maga pátoszával rosszul hat, fölösleges, mert maga a vers is egy jajkiáltás. Fölösleges az „üzemek, gyárak, műhelyek” felsorolás, mert zajukat, zakatolásukat kihalljuk a versből. „Alvók, mint vonagió testek” — itt a „mint” fölös többlet, a kép nélküle szuggesztívebb lenne, „fel-felüvölt a kártyalap”; ha a kártyalap nem üvöltene, akkor is lenne funkciója; s a „palack" se „sikoltozzék”, hasonló okból „Mint színházi rekvizítumok: a himbálózó, / hallgatag kabátok jutnak eszembe.” A mondat elejéről a „mint”, s a végéről a „jutnak eszembe” fölöslegként csüngenek le.

Még valamit: ebben a versben is szerepel a „szív” szó, amelynek alkalmazhatóságát