Irodalmi Szemle, 1985

1985/2 - HOLNAP - Krausz Tivadar: A Holnapról

se futja Hawaira” Ezt csak így tudom elképzelni: 783 életből se futja Hawaira, vagy ügyetlen életből nem futja ...

Mo:t nézzük meg a három vers formavilágát. A versek szabályosnak látszó versszakokban íródtak, és rímelnek is. Sajnos, a rímképletek a második és harmadik versben rendszertelenül változnak, hiába kerestem szabályos ütemeket és meghatározott szótagszámot. Kizárt dolog, hogy ez formabontás szeretne lenni; arról van szó, hogy az ütem és a rím valahogy nem jött ki úgy, ahogy Jóba szerette volna.

Mindent összevetve, Jóba Alajos versei, néhány szép részlet ellenére, egy hagyományos szemléleten, formavilágon és mondanivalón belül is gyengébbek a közepesnél.

JUHÁSZ JÓZSEF következik, szintén három verssel. Az első az Utópia, „átfakadó végtelen sötétség gyémántpermete” — görcsös nagyotmondás! „kinyíljon álmaim szelídkék ’virága" — bakfisok emlékkönyvébe való. „várom hullni kezdjen a nó / s befedje a jajkiáltásokat”. Azt hiszem, bárki kapásból felsorol tíz költőt is, akik után a havazást, hóhullást már nem lehet így emlegetni. Amennyiben a „figyelő” Kassák véleményt nyilváníthatna, szerintem csak a következő sorokat tartaná elfogadhatónak: „Jógázom s írok / Kassák ül mellettem, figyeli / toliam mozgását / várom kizöldelljen a határ / várom összeroskadjon a tömbházak magánya”, de talán ezeket sem tartaná igazi költészetnek. „megjelenjék nekem ő”, „s kivirágozzék Jézus olajfája”, „érzem hogy fogan a Béke Olajága” — a pátosszal vigyázni kell, mert ilyenkor az olvasó csak ennyit mond megértően: De szép lelke van a fiúnak! A vers végén kiloccsanó pátoszt a négy utolsó •sor egybecsengése még elviselhetetlenebbé teszi: „olajfája-magánya-virága-Olajága”.

Galilei elindította ... — ebből a versből már más szemlélet sejlik ki, mint az előzőből. „Galilei elindította a földet a nap körül”. A sor a felismerés, a megismerés fontosságát hangsúlyozza. Ami az emberben nem tudatosul, az számára nem létezik. Továbbhaladva a versben: „a hold üveghegyeiről visszaverődő vonítás elijesztette a gettók bűzét és ...”

— ezek a sorok már annyira kacifántosak, hogy nem lehet — és nem is kell — őket komolyan venni, mert a folytatás ez: „a pékek kisütötték az alkony / szárnyashangyáit”. A költő végkövetkeztetésként egy abszurd-groteszk, bizonytalan álláspontra helyezkedik. Amit eddig elmondtam, abban az a bibi, hogy Juhász József ezt a verset nem ennek az álláspontnak a tudatában írta. A túlbonyolított utolsó három sor csak a különlegességre való törekvés eredménye. Mindenesetre a „lehetőség” ott lappang a versben és Juhász Józsefben is.

Az Elkésett utazás Luciferhez című vers a hippi világot idézi fel, de nem azt a szeletét, amelyet a Beatles-féle „yeah-yeah-yeah” jellemez, hanem amelyet a Rolling Stones „oh no no no ! ! !”-ja sűrít magába. Az „Ő Sátáni Felségét” szolgáló Mick Jagger, úgy látczik, Juhász József számára is szimpatikus ördög. „Szolgáim alszanak” — egy „utazásra” hívó Stones-számban hangzik el... Majd Az éjféli csavargó története (Midnight Rambler) jut eszembe, egy halvány utalás folytán, aztán egy blues, a Kis vörös kakas (Little Reed Rooster), Willie Dixon, néger blues-zenész dala, amelyet már a Rolling Stones is nosztalgiázva játszott. Az idézet a Szimpátia az ördöggel-bői (Sympathy For The Devil) való. Juhász József ennyi kölcsönvett elem segítségével sem tudja létrehozni azt a tömörséget, a féktelen, minden hamis értéket elemi indulattal lesöprő hangulatot, amit Jagger egyetlen „No!”-ba belevitt.

„félremagyarázott feltétlen rossz magatartás” — Juhász József azt bizonygatja, hogy azt a „No!”-t félreértették. Tovább: „Hát a te vonatodat bizony lekéstük.” Le hát, ha még -mindig magyarázkodunk . ..

Juhász József azt a lázadást sóvárogja ma, amihez nekünk, mai fiataloknak semmi közünk. Juhász egy mára már érvénytelen magatartást sirat. Az a sok „ó” pedig egyáltalán nem illik egy „dögös Luciferhez” .. .

VÉGH PÉTER A megszállók útjai című rövidke prózával mutatkozott be. „A csapatok lassú ütemben vonultak a város felé.” — az akcióval való kezdés figyelemfelkeltő. A téma ismerős: bevonulás, kivonulás, újabb csapatok, újabb visszavonulás. így megy ez a történelemben. Ebből akár regényt is lehet írni (Grendel Lajos: Éleslövészet). Végh Péter azonban jól tette, hogy nem regényt, csak egy rövid prózát írt, mert még így is leírt néhány fölösleges mondatot. A sztoriból csak ennyi az érdekes: Jönnek a bevonulok egy idegen város felé. „Mint kész étel a tányéron, úgy terül el előttük a város.”