Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - Tóth László: Az idegen, „Ügy szomjaztam a szerelemre”, Az abszolút sírásó önéletrajza (versek)
Az abszolút sírásó önéletrajza Abban a pillanatban, amikor megszülettem, elveszítettem az anyámat. Nem, nem a szülésbe halt bele, mint annyi asszony, akiket megszerettem, akiket megszerettem, amikor eltemettem; nem, nem a szülésbe. Csupán annyi történt, hogy amikor kiszakadtam belőle, erre persze csak később, jóval később jöttem rá, el is távolodtam tőle. Eltávolodtam tőle, s ezzel végérvényesen és jóvátehetetlenül elveszítettem őt. Eleinte embertelen kínokat álltam ki emiatt, de már nyugodt vagyok. Nyugodt vagyok, mint a holtak.1 Embertelenül nyugodt. Féléves voltam, amikor először találkoztam a halállal. Órákig szorongatott2 a karjai közt, de végül is megmentettek. Ügy mondták, apám volt az, aki elrohant velem orvoshoz. Azután meghalt. Ö volt az első halottam. A haláltól is azóta félek. Amikor a sírba tettük őt, úgy képzeltem, most már nincs és nem is lesz senkim, aki megóvhatna a haláltól. Szóval, kimondatlanul is kimondhatatlanul félek. S talán éppen e már-már beteges halálfélelmem miatt kell a halállal minduntalan szembenéznem.3 Ez a félelem kezdetben olyan erős volt, hogy szinte fizikai fájdalmat okozott. De nagyon sok minden fájt még akkoriban, s csak lassanként sikerült megértenem: ha élni akarok, felül kell kerekednem a fájdalmaimon. Azóta nem sírok. A fájdalmait már a csecsemő is kisírhatja, már a kiskutya is. Le vannak sz . .va a fájdalmaimA A szembenézés felülkerekedés. Gyermekkoromban sok minden akartam lenni: pilóta, költő, tengerész ... De mindegyik mesterségnek túl sok köze volt a halálhoz, s én minél messzebb akartam kerülni tőle. Az életet választottam azzal, hogy sírásó lettem. Az ellentmondás, meggyőződésem és hitem: látszólagos — valamennyi mesterség közül a sírásóké a leginkább életigenlő. Ök azok, akik minden mozdulatukkal a halál ellen feszülnek; nyáron vagy télen, ősszel vagy tavasszal — egyre megy, megnyitják a földet, megtörlik a homlokukat, isznak néhány korty rumot és gyermekeiknek, unokáiknak az életről mesélnek. ... a külső ember romlásnak indult bennük, a belső napról napra megújul.5 Almodnak is olykor, de csak ritkán; sokkal többet tudnak ők az álmokról, mintsem magukhoz engedjék őket. Engem a legnehezebb munka, a legkeményebb föld sem tud kifárasztani; a sírásók általában fáradhatatlanok. Nyitott szemükbe temetkezik a világ ... * E szövegtöredék az abszolút sírásó hagyatékából került elő. 1 Hervay Gizella: Honfoglalásom káromkodás 2 Ringatott? 3 Sőt már a halálfélelemtől is félek. 4 Hubay Miklós: Almok és mítoszok 5 Szent Pál levele a Korünthosziakhoz (Vázlat-töredék)*
