Irodalmi Szemle, 1985

1985/1 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől (I.) (regényrészlet)

Nem igaz, hogy éppen most jött onnan, de állítása a helyzet alapos ismeretéből fakadhatott.

Ö az, mondta magában a férfi. Már nem voltak kétségei, de még várt, hogy megbizonyosodjon; ő az, ismételte, amikor a fekete kalapos az arcélét mutatja. A belvárosban újra megjelent a Kalapos Sanyo. Üdv neked, ember, hát megvagy? Ki hitte volna, hogy egyszer a közérdek szószólója leszel! Embertársaid jogait véded? Nem úgy ismertelek, hogy egyszer ez leszel!

A Kalapos Sanyo ironikus, kemény szavai nem enyésztek el nyomtalanul. Két fehér köpenyes fiatal nő hosszú, egymásba tolt kocsisort irányított át a bevásárlók kusza tömegén. A csillogó járművek zárt tömbje úgy közeledett a pénztár felé, mint egy sok- kerekű, hosszú torpedó.

Jutott a kocsikból a férfinak is, azután már nem tévesztette szem elől Kalapos Sanyót.

Évek óta nem látta, sem a többieket. Mind eltűntek látóköréből, a Terebélyes Berta és szőke barátnője, Zelenákné, Mecseki úr és a Kalapos Sanyo. Marcinkóról, Berta élettársáról tudta, hogy évekkel azelőtt meghalt, Terebélyes Bertára hagyva lakását és özönvíz előtti Tatra kocsiját. Marcinkó halála után a társaság felkerekedett, és elhúzott valamerre, mint a vándormadarak. A férfi sosem beszélt velük (csak Bertával néha), s csupán a távolból figyelte őket, mégis úgy érezte, hogy tökéletesen ismeri a társaságot. Terebélyes Berta testvére a házukban lakott, s a férfi a feleségétől sok fontos tényt és eseményt hallott Berta életéből. A figyelemreméltó társaság tagjai független egyéniségek voltak, a mának és egymásnak éltek. A növekvő nagyváros céltalanul kallódó rétegéhez tartoztak, a talponállók törzsvendégei voltak. Egyetlen vágyuk, annyit keresni, hogy ital mellett állandóan jól érezzék magukat. Nyomorult bohémek, élhetetlenek ... Évek óta, mióta a belvárosi csemegeboltokban és a falatozópultok melleti nem lehet bort vagy erőset fogyasztani, nem látta őket; lassan a külvárosok felé vándoroltak. Nehéz idők jártak rájuk. A belvárosban fokozatosan megszüntették a kocsmákat, az olcsó borozókat és negyedosztályú sörözőket, rendezettebb és fegyelmezettebb lett a régi utcák és az egykori főúri paloták vidéke. Ezzel egyidőben összehasonlítha- tatlanabbul józanabb is. De látni kell, hogy ugyanakkor szürkébb és unalmasabb lett, eltűnt a környékről az elesett kisemberek konok élniakarásának romantikája.

A férfi határozott: követi a Kalapos Sanyót. Nyomában járva talán a többieket is megtalálja.

Vajat, ömlesztett sajtot, kenyeret és tejet tett a kocsijába, nem tévesztette szem elől Kalapos Sanyót. Képzelete megtelt feszültséggel, a bevásárlás gondját eltörpítette és jelentéktelenné silányította várakozása, hogy mi lesz találkozásuk következménye. Amikor a sötét ruhás alak kalapos feje eltűnt a tekintete elől, a pultok között a másik oldalra ment, nyugtalanul utánasietett. Biztosan elfelejt valamit, és a felesége megkérdezi: hol járt az eszed? Ennyire meszesedsz, környékez a rózika? (Mármint a szkle- rózis!) S ő nem szól, mert Sanyóról nem beszélhet. Ha azt mondaná a feleségének, hogy megjelent a Kalapos Sanyo, és én annyira izgatott lettem, hogy ezt és ezt elfelejtettem venni, az asszony kétségtelenül meggyőződne róla, hogy a családfő megháborodott. A nők nem ismerik a szórakozottság fogalmát, még kevésbé a gyakorlatát, sejtelmük sincs róla, hogy a bensőjére és szűkebb érdeklődési körére összpontosult képzelet számos apró, gyakorlati külsőséget egyszerűen átenged magán, nem vesz róla tudomást. A nők kiváló megfigyelők és gyakorlatias észlelők. Nem felejtenek. Aki figyelmetlen vagy szórakozott, és érthetetlenül felejt, szerintük idült aggastyán, s nyilvánvalóan meszesedik. Semmilyen földi erő nem győzi meg őket az ellenkezőjéről.

Kalapos Sanyo fél rozskenyérrel, két ömlesztett juhsajttal, egy májpástétommal és két üveg Saraticával a pénztár felé tartott. Szerény vacsorát vásárolt magának, sört pedig nem vett, ami azt jelenti, hogy még megy valahová. Sör nélkül nem vacsorázhat, a férfi képzeletében élő Sanyo erre képtelen. A két üveg Saratica viszont kissé kárörvendő, groteszk képzeteket keltett benne; a Kalaposnak baja van az emésztésével. Képtelen feladni életmódját és az ivászatot, de a gyomrával már baj van, ezért emésztését ásványvizekkel serkenti, javítgatja. Nemsokára Sennagrant használ vagy ricinus- olajat, gondolta magában. A másik pénztár elé sorakozott, hogy egyszerre fizessenek. Baj van, jutott eszébe a külső pultnál, nem lesz időm felvágottat venni, Sanyo felborította a terveimet! Hitt a véletlenben, nem tért ki játékai elől. Eszébe sem jutott,