Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: „Lakodalom van a mi utcánkban” II.

A vacsora szertartásához hozzátartozott az a szokás is, hogy menyasszonynak és vőlegénynek — bizonyítva megpecsételt sorsközösségüket — egy tányérból kellett enniük. A levest tyúkhús, kakas követte; természetesen megint tréfás hangú kínálgatős vers kíséretében:

Behoztam a kakast egész tarajával, jó puhára főzték apró rizskásával.

Nem gondolta volna tegnap szegény,

Mikor kukorékolt a szalma tetején.

De én tudtam, fentem fogam rája,

Mert sokat beszökött a búzás kamrába.

Meg is hízott biz ez, bárhogy esett, mindég,

Jól is lakhat ebből ez a sok szép vendég.

Kedves násznagy uram, rám is legyen gondja:

Nézze, násznagy uram, milyen nagy a combja!

Disznót a régi lakodalmakban nem vágtak. Helyette marhahúst szolgáltak föl. Fölötte

— nagyapám már mondja is — ez a rigmus járta:

Gyenge borjúcskának hoztam most a húsát,

Ki ily korán leié szomorú halálát.

Alig élhetett még tizennyolc éveket,

És íme, ily korán ért már gyászos véget.

Aszongyák, foga se volt még szegénykének,

Tíz éve, hogy búcsút mondott fél szemének.

De a másikkal is mindhiába nézett,

Ha csak kölcsön nem kért mástól pápaszemet.

De már akárhogy volt, mégis íme, végre Került fáradt teste, ím, nagy tisztességre.

A maga húsából együk meg a torát,

Aztán meg ki-ki igya meg a borát.

Te meg, cigány, vedd föl a hegedű vonóját,

Húzd el a kisborjú gyászos indulóját.

E szó mondásom.

Lévén Ipolypásztó ősi szőlőtermesztő község, régi boros falu, a vacsoraasztalra bőségesen került itóka. Minél többet hajtottak föl belőle, annál meggyőzőbben bizonygathatták, hogy:

Bort iszik a magyar, nem pediglen vizet,

Kocsmában a sörért csak a német fizet.

Bor az igazi nedv, abba van a virtus,

Más minden rossz lőrét verjen meg a Krisztus!

Ismerték az „Isten mondja, Noé fiam, Noé, kóstoljuk meg, hogy a bogyó jóé?" kezdetű bordalt is. Meg az alábbi, tréfás hangulatba hajló rigmust:

Szív-vídámítdsul Isten a bort adta,

Amint ezt Szent Dávid zsoltárban megírta.

Azért jó gazdánk is hordóját kiszívta,

Tele kancsó borát ide fölhozatta.

E borból, uraim, mindnyájan igyanak,

A lakodalomban vígan mulassanak.

Ürítsék a kancsót, el ne aludjanak,

Hanem a vőfélynek egy kis borocskát adjanak.

Erre megkínálják a vőfélyt is. Poharát ürítve egy pity őkás jelenetet játszik el: