Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: „Lakodalom van a mi utcánkban” II.

őrző tudatában összekapcsolódhatott a magzatvízzel is; föltételezhetően innen a szokás. Mielőtt a menyasszonyt bevezették volna a házba, a küszöbre egy négy-öt éves fiúgyereket fektettek — szívesen vállalkozott a föladatra, mert markát egy-két korona ütötte ■érte —, akit a menyasszonynak keresztül kellett lépnie. Ezzel azt igyekeztek befolyásolni, hogy a menyasszonynak legyen majd gyereke; mások szerint, hogy az elsőszülött fiú legyen. Mivel a régi nagycsaládi szervezetben elsőrendű szempont volt, hogy az ú] asszony dolgos, házias legyen, a munkához való viszonyának alakításáról sem feledkeztek meg. A lakodalmi konyhára vezették a menyasszonyt: forgassa meg a húst, keverje meg az ételt.

Mire a menyasszonyátvitelen és -befogadáson túlestek, estébe fordult már az idő. Egy-két kör eltáncolása után kezdték hát fölszolgálni a lagzis „vocsorát”. Az ételek behordása a duruzsbák és a rokon legények feladata volt. Előtte azonban a duruzsba asztalhoz invitálta a vendégsereget:

Uraim, az asztal meg vagyon terítve,

Kés, tányér, villával el vagyon készítve.

Jönnek az étkek itt sorjába,

Ez a sok vendég nem ül itt hiába.

Vőjények érkeztek híres Perzsiából,

Követül küldöttek engem Szittyából,

Nehogy az étel az asztalon elhüljön,

Felmelegítési dologba kerüljön.

Tessék mindnyájuknak helyre telepedni, így a muzsikus is meg jog melegedni.

Ami tőlem telik, mindent elkövetek,

Jó étvágyat! Egyetek, egyenek Kelmetek!

Miután mindenki a helyére telepedett, újabb rigmus következett. Részint az új párra irányította rá a figyelmet, részint pedig afféle vacsorakínáló volt:

Kezdetben teremte Isten mindeneket,

Akkor teremtette az emberi nemet.

Az Atyaistennek ö szent áldásából szerez párt ki akar, szent akaratjából.

N. N. szerzett magának párt,

Mert ő egy jó leányt a szívébe zárt.

Egybe is kötötték előttünk magokat, kiket mi is tisztelünk, mint új házasokat.

Hogy ez igaz, annak itt a jele: a házigazdánknak első tál étele, melyet szívesen ád és igen örül.

Tessék, ebből tehát mindnyájan egyenek,

Jó étvágy-, gusztussal, kívánom szívesen.

De mielőtt hozzányúlnánk a kanálhoz,

Istenhez az égben ekkép imádkozzunk.

A fölállva elmondott ima után a násznép végre hozzáláthatott a vacsorához, amely mindig levessel kezdődött. Fölötte a duruzsba ezt a verset mondta:

Itt van az első tál, jó levest behoztam,

Es hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam.

Szakácsnéval jól megfűszerszámoztattam,

Bors-, gyömbér-, sáfránnyal, még meg is sózattam.

Örülök, ha tálat viszem ki üresen,

így a vendég gyomra nem marad éhesen.

Lássanak hát hozzá, uraim, de frissen,

Jó apetitussal, kívánom szívesen.

E szó mondásom.