Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - NAPLÓ - Gál István: A Virtuális Középeurópa; Bartók és Čapek; József Attila Čapek-fordítása (cikkek)

Gál István

A VIRTUÁLIS KÖZÉPEURÖPA

Az Apolló legitimációja a harmadik humanizmus magyar hirdetése. Eredetileg a Kö- zépeurópa címet kapta s feladata lett volna a magyarság és a környező népek szellemi közeledésének előmozdítása. Hiábavaló és felelőtlen vállalkozás azonban a jelenlegi leverő látványra szorítani érdeklődésünket, s ennek alapján jelölni ki a teendőket. Középeurópai feladatainkat Európa évezredes és a magyarság százados értelmi s érzelmi hagyományának helyes számtana határozza meg. Az Apollo célkitűzése tehát hármas: a példaadó klasszikus antikvitás szolgálata, a magyar antikvitás földerítése- s a középeurópai összehasonlító tudományok megindítása. Folyóiratunk így egyszerre európai, középeurópai és magyar; hagyománytisztelő, de egyúttal hagyományteremtő is, hiszen a napipolitika reménytelensége fölött egy eszmei, virtuális Középeurópa limeseinek kijelölése s az őriélek szerepének vállalása a mi dolgunk. Ennek, a reneszánsz magyar nemzetképénél,* a virtuális Magyarországnál is sokszerűbb, gazdagabban árnyalt virtuális Középeurópának a vízióját tudomány, irodalom és filozófia nyelvén megfogalmazni, módszer és stílus nemesebb megoldásaival próbálkozva, a mi kötelességünk. Mintaképeink azok a 15—16. századi nagy humanisták, akik idegeikben írók, érdeklődésükben tudósok és bölcselők, magatartásukban literátorok s akiknél élet és irodalom nem élt kétlaki életet, mint mai íróinknál, tudósainknál. A közkeletű és sokasodó álbarbárokkal szemben pedig magától értetődően a pillanatnyilag kedvezőtlen részt választjuk. Platon ránk eső hagyatékát, amit Kerényi Károly így fogalmazott meg: „A magunkban hordott szellemértéket értéknek tudni, farkasnak lenni a szel- lemtelenséggel szemben, hattyúnak a szellem legfőbb tisztasága előtt: ez maradt ránk az antikvitástól Apollon-vallásnak.”

' Vö: Kardos Tibor: Magyar Reneszánsz Írók.

bartök és Capek

Capek legfontosabb magyar összeköttetése, kapcsolata Bartók Bélával annál is érdekesebb, mert nemcsak Capek írt Bartókról, hanem maga Bartók is kifejezést adott Capek iránti rokonszenvének.

Bartók 1931. június elején Capekkel együtt részt vett a Nemzetközi Szellemi Együttműködés Bizottsága népszövetségi konferenciáján, ahol ő Magyarországot, Capek pedig Csehszlovákiát képviselte. Édesanyjának 1931. július 13-án Mondsee-ből írt levelében Bartók a genfi értekezletről beszámolva szeretettel emlegeti Capeket. „Jobbra tőlem a híres Capek foglal helyet. Mindig Capektől kérdeztem, hát most ki beszél, most meg ki.” Amikor a belga kultuszminisztert választják elnöknek, Bartók fölveti: „Mi; lett volna, ha én pl. ellen-indítványként Capek barátunkat ajánlottam volna erre a tisztségre!” Népdalok gramofonlemezen való megörökítésére téve javaslatot, megjegyzi: „Capeknek is volt valami hasonló indítványa, így azután egyszerre tárgyaltunk.”