Irodalmi Szemle, 1984
1984/10 - NAPLÓ - Karol Tomis: A szlovák hungarológia 1945 után
Szovjetunió, Németország, Franciaország, Olaszország és más államok irodalmával. Jaroslava Pašiaková 1980-ban Folyamatos múlt címmel tanulmánykötetet jelentetett meg magyar nyelven. A kötet főleg a cseh—magyar irodalmi kapcsolatok kérdéskörével foglalkozik. Az eddigiekből kitűnik, hogy az elmúlt másfél évtizedben Jaroslava Pašiaková és Rudolf Chmel foglalkoztak a legintenzívebben a hungarológiával. Andrej Mráz, Milan Pišút, Anton Popovič, Emil Boleslav Lukáč, Karol Wlachovský, Garaj Lajos és mások szórványosan megjelenő cikkekkel gazdagították a szlovákiai hungarológiát. A szlovák hungarológusokat szerteágazó feladatok várják a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok tanulmányozása terén. A múltbeli kulturális és irodalmi kapcsolatokat a mai értékrendnek megfelelően kell értelmeznünk. A kutatómunka fontos feladatai közé tartozik a szocialista magyar irodalom irányzatainak, jelenségeinek elemzése is, párhuzamban a szlovák szocialista irodalom analóg irányzataival, jelenségeivel. A szocialista irodalmak irodalomtörténeti szintézisének létrehozása perspektivikus feladat, előkészítő szakaszát a szocialista nemzeti irodalmak kapcsolatai, eszmei-esztétikai áramlatai képezik. A harmadik problémakört a szlovák- magyar irodalmi kapcsolatok tudatos és célszerű alakítása képezi, összhangban azokkal a célokkal, amelyek lényegükben azonosak mind a két nemzet és kultúra számára. A szocialista országok közös irodalmi tudata, közös irodalmi kontextusa kialakításának egyik járható útja nemzeti irodalmaink gazdag örökségének kölcsönös elfogadtatása, a legújabb irodalmi termés megismerése, gyors, megbízható információk szerzése a társadalmilag, művészileg jelentős irodalmi alkotásokról, művészi törekvésekről, a fontos irodalmi vitákról, valamint a kritikai és elméleti gondolkodásmódról. A magyar irodalom terjesztésében fontos szerepük van a könyvkiadók lektorainak. Olyan műveket ajánlhatnak fordításra, amelyek a mai szlovák irodalomból hiányoznak, s ezáltal témában, műfajban és stílusban gazdagíthatják irodalmunkat, eszmei-esztétikai hatást gyakorolhatnak az olvasókra. A lektori munka a két nemzet irodalmának alapos ismeretén kívül megkívánja az önálló kultúrpolitikai gondolkodást, s az érzékenységet a valódi eszmei, művészi értékek felismeréséhez. Oda kell figyelni a nemzeti irodalmakban jelentkező új, haladó áramlatokra is. A hungarológia feladatainak mennyisége, változatossága, gondolati és szakmai igényessége arra késztet bennünket, hogy elgondolkozzunk, miként lehetne a munkát eredményesebbé tenni. Mivel nem nagyon számolhatunk a hungarológusok számának növekedésével, a kutatómunka és egyéb munkaformák szervezeti feltételeinek a javításával kell előbbre lépnünk. Mindenekelőtt figyelemmel kell kísérnünk a hungarológusok és hungarológiai munkahelyek munkatervét. Fontos a munka koordinálása és megosztása is. Ésszerűbb munkamegosztással, a vezértémák jobb elosztásával, valamint a szakemberek munkájának körültekintő irányításával jó eredményeket érhetünk el. Számolhatunk a csehszlovákiai magyar hungarológusok együttműködésével is. Az együttműködésnek már vannak hagyományai. Közös munka eredménye a Slovník spisovatelü — Maďarsko (írók lexikona — Magyarország) c. kiadvány, mely Prágában jelent meg, továbbá megemlíthetjük a csehszlovákiai magyar irodalmat bemutató tanulmánykötetet, a Maďarská literatúra v ČSSR (Magyar irodalom Csehszlovákiában) címűt, melyet a Slovenský spisovateľ adott ki 1983-ban. Az együttműködés olyan magyar irodalomtörténet megírására ösztönözhetné a hungarológusokat, mely a szlovák és a cseh kulturális közegben válhatna hasznossá. Megérett az idő olyan szervezet, esetleg bizottság megalakulására, amely a csehszlovákiai hungarológiai munkahelyek képviselőiből tevődne össze, s figyelemmel kísérné, szervezné és összehangolná a munkát. Ki kellene dolgozni a magyar irodalom, a szlovák—magyar és a cseh—magyar irodalmi kapcsolatok hosszúlejáratú kutatási tervét is, meg kell határozni e tevékenység főbb irányvonalait, közeli és távoli céljait. Befejezésül megjegyezzük, hogy ez a néhány észrevétel, ötlet távolról sem meríti ki a szlovák hungarológia elméleti, módszertani és szervezési problematikáját. Csupán részleteiben ismerteti hungaroló- gusaink eddigi eredményeit, kutatómunkáját és munkakörülményeit. A feladatok sokasága és a szakemberek száma közötti aránytalanságot céltudatos, tervszerű, egybehangolt munkával enyhíthetjük. Kiss Edit fordítása
