Irodalmi Szemle, 1984
1984/10 - NAPLÓ - Karol Tomis: A szlovák hungarológia 1945 után
"értékelnünk azon személyiségek, kutatók munkáját, magatartását — szlovák és magyar részről egyaránt —, akik a múltban olyan kulturális eseményeknek szenteltek figyelmet, amelyek a két nemzetet összekötötték. El kell ismernünk, hogy a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok történetében pozitív szerepük volt: a két nemzet közeledésén fáradoztak az elidegenedés, a torzsalkodások idején is. Mai jó viszonyaink előtörténetét alakították ki, olyan örökséget hagytak ránk, melyet meg kell tartanunk. A közös világnézet és az azonos filozófiai álláspont segítségével már nem egy problémát oldottunk meg. Ez nem jelenti azt, hogy irodalomtudósaink kutatómunkájuk során figyelmen kívül hagyják a nemzeti nézőpontot. Éppen ellenkezőleg. A különböző nézőpontok -elősegíthetik bizonyos irodalmi jelenségek és folyamatok plasztikusabb látásmódját. A nézőpontok különbözősége részigazsághoz vezethet, melyek szembesítése és szintézise a megismerés spirálisán a teljesebb igazságot tárja elénk. Végül is hasznos, ha a szlovák—magyar kapcsolatok tanulmányozását nem korlátozzuk a két nemzet irodalomszemléletére. Figyelembe kell vennünk a közép-európai kontextust, a szélesebb irodalmi összefüggéseket is. így elkerüljük az irodalmi jelenségek, művek egyoldalú szemléletét. Az 1960—70-es években újjáéledő hivatásos hungarológia a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok vizsgálatát a modern marxista komparatisztika elméleti és módszertani alapelveinek bázisán fejlesztette tovább. Ösztönözte a fejlődést az a gondolati erjedés is, amely a komparatisztika műhelyeiben, a Szlovák Tudományos Akadémia egykori Világnyelvi és Világirodalmi Intézetében volt tapasztalható. A szlovák komparatisztika azt az elméleti, módszertani bázisát fejlesztette tovább, amely a két háború közötti és a háborús évekből származó termékeny hagyományokban gyökerezett, szoros kapcsolatot tartva fenn a cseh komparatisztikával. Ma már figyelemmel kíséri a tudományág új áramlatait is, elsősorban a szovjet, lengyel és a magyar komparatisztika eredményeit. A kívülről jövő ösztönzéseket hasznosítja — például a kelet-európai irodalomtörténeti szintézis kérdésköre —, sőt javaslataival hozzájárul a nemzetközi kutatómunka eredményességéhez. A szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok kutatásában Rudolf Chmel tűnik ki munkásságával. A hatvanas évek derekától közzétett tanulmányai és cikkei, melyek a nemzeti újjáébredés és a realizmus közti Időszakot tárgyalják, elméletileg megalapozottak és széles adatbázisra épülnek. írásaiban elméleti és metodológiai alapkérdésekkel foglalkozott, s a kapcsolatok történetében eddig ismeretlen területeket tárt fel, figyelembe véve elődei nézeteit és koncepcióit is. Rudolf Chmel kutatásainak eredményeit a Literatúry v kontaktoch (1972) c. monográfiájában foglalta össze, amely Két irodalom kapcsolatai címmel 1980-ban magyarul is megjelent. Műve történelmi áttekintést nyújt a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatokról, elemzi a kapcsolatok jelenlegi állapotát, eredményeit, feladatait. Tisztázza továbbá a szlovák—magyar irodalmi összefüggések kérdését, elemzi az irodalmi szerkezeteket, figyelemmel kíséri irodalmaink visszhangját, a 19. századi és a 20. század eleji kapcsolatait. Az irodalmi kapcsolatok keretén belül foglalkozik a fordítások szerepével, s könyvének utolsó fejezetében a kelet-eu- rópai irodalmak irodalomtörténeti szintézisének problémakörével. Az utóbbi években Rudolf Chmel kiterjesztette munkásságát a 20. századi szlovák—magyar irodalmi tipológia összefüggéseire is, s ilymódon a kezdetektől halad előre napjainkig. Végül módszertani előrelépést is tesz munkájában: az irodalomtörténeti szempontokkal szemben az irodalomelméletieket helyezi előtérbe. Néhány komparatisztikai tanulmányában Jaroslava Pašiaková is foglalkozik a romantika korszakával. Hungarológiai és komparatisztikai munkáinak túlnyomó többségét azonban a magyar avantgarde irodalomnak, s azon belül elsősorban Kassák Lajos alkotásainak szenteli. Lajos Kassák c., 1973-ban megjelent monográfiájának alcíme Vývojové problémy a tendencie maďarskej avantgardy (A magyar avantgarde fejlődési problémái és tendenciái). Könyvében az 1915—1929-es évekre összpontosított, amikor is Kassák hatása a magyar költészetben és képző- művészetben a legerősebb volt. A magyar avantgarde-ot a könyv nemzetközi összefüggésekben tárgyalja, bemutatja érintkezési pontjait a korabeli Csehszlovákia,
