Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - Tóth László: A szoba (vers)

ezer hangon zeng bennem a csönd, megélt és meg nem élt esték kék bolyhú csendje.

Talán így van, talán másként.

Csak a van bizonyos, csak a van.

Van az/ez a szoba,

•s vannak azok/ezek a furcsa dolgok, melyek abban/ebben a szobában történnek minduntalan. A bútorokban láthatatlan erdő, nem hallható lombsuhogás,

.szélzúgás.

Páfrány is nő itt,

s rég kihalt őslények mászkálnak e helyiségbe zsúfolt könyveim és álmaim között.

A szoba légterében időnként madár cikkan,

megtelepszik

a lámpabura üvegén,

szarvas iramodik a zöld szőnyegen,

•aztán csörömpölés:

mintha kiszökkent volna az ablakon át.

Odakint örvénylik az éj,

•a csillagok időtlen bárkái sorsukra hagyottan hánykolódnak a néma hullámverésben.

Sokszor írtam már erről; arról/erről a szobáról is, azokról/ezekről a dolgokról is.

■Csak egy valamiről nem írtam még: a magam szerepéről/szerepeiről azokban/ezekben a dolgokban.

Márpedig a magam szerepének/szerepeinek függvényei azok/ezek a furcsa dolgok, s azoknak függvénye az/ez a szoba is.

És fordítva:

magam is csak függvénye vagyok •azoknak/ezeknek a furcsa dolgoknak, s annak/ennek a szobának is.

Kiegészítjük,

magyarázzuk, feltételezzük egymást.

Már régen elrejtőztem a világ elől, beköltöztem abba/ebbe a szobába, beköltöztem a húsomba, mozdulataimba.

És velem rejtőzött, velem költözött a világ is.

És látom azt, amit sohasem láthatok,

és utazom akkor is,

ha ki se mozdulok a húsomból,

ha ki se mozdulok abból/ebből a szobából.

.A lakáshoz, melyhez az/ez a szóba tartozik,