Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - Rácz Olivér: Laco Novomeský és a Szlovák Nemzeti Felkelés

Rácz Olivér

LACO NOVOMESKÝ ÉS A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS

Nemrégiben ünnepeltük a Szlovák Nemzeti Felkelés negyvenedik évfordulóját, és ezekben a hetekben lenne Laco Novomeský, a forradalmár-politikus, a költő-forradalmár, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik előkészítője és megszervezője nyolcvanesztendős.

De az emlékező kortársak és az utókor számára nem az évszámok és az évfordulók emlékeztetnek: a folyamatosságot őrző emlékezés nem kötődik különleges alkalmakhoz, mert a tudatunkban él. Él és éltet: tanít és kötelez. Hozzátartozik a kortárs-fele- lősséghez, úgy, ahogyan Laco Novomeský neve is elválaszthatatlan a Szlovák Nemzeti Felkelés máig kiáltó üzenetétől és hagyatékától, amelynek egyik megszövegezője volt. Nem jövendőmondó jósként, ahogyan a költők az alkotás lázában olykor jósolni ■szoktak, hanem a történelmi igazságok tudatában levő alkotó emberként, aki ismerte a kor sürgető parancsát és vállalta a történelem által rábízott küldetést.

így kellett tennie, mert szerette a hazáját és annak népét — így kellett tennie, mert ő szövegezte meg: „A hazaszeretet nem lehet célkitűzése az alkotásnak, hanem annak elengedhetetlen alapfeltétele.”

Haza és nép — elválaszthatatlanok egymástól Laco Novomeský életművében. De a haza, amelynek a nevével a kiváltságosok társadalmában oly gyakran visszaélnek, Laco Novomeský számára nem pusztán földrajzi és etnikai fogalom volt, hanem nemzeti közösségből kiteljesedett emberi közösség, amelynek jövőbe világító lángjait már a harmincas évek elején tudatosan élesztgette:

Hej, égj, tüzecske, égj csak tüzecske, szegénylegények tábortüze, égj csak, lobogj csak, tűz a hegyekben.

(Moszkvai este — Rónay György ford.)

Emberi, költői, alkotói — egész politikai magatartása híven tükrözte a későbbi 'Szlovák Nemzeti Felkelés szellemét, lényegét, meggyőződését. Ezt a meggyőződést szólaltatja meg Moszkvában, a szovjet írók első kongresszusán, Madridban, az antifasiszta írók összejövetelén, a spanyol polgárháború alatt írott verseiben (Spanyol ég, Álom), a Major István védelmében szervezett tüntetéseken s együtt a kommunisták 1939. március 15-i kiáltványával: „A kommunisták, akik megtettek mindent, hogy az •országot megmentsék a legsúlyosabb csapástól, a nemzet színe elé lépnek és kijelentik, hogy odaadóan és rettenthetetlenül helyt akarnak állni és a nemzeti harc első soraiban akarnak küzdeni a teljes szabadság és függetlenség kivívásáért.”

A hitleri fasizmus első éveiben a szlovák Laco Novomeský a leigázott Csehországból üzent az elszakított Szlovákia és a kinti világ felé: „... teljes bizonyossággal tudjuk, kogy a világ gyökeresen megváltozott arculattal kerül majd ki ezekből a megrázkódtatásokból, és ezt a változást nemcsak a térképeken, a birodalmak és a népek alakulásában tapasztaljuk majd, hanem magában a népek belső összetételében és az élet összes megnyilvánulásában.”

Az élet összes megnyilvánulásában. Az olyanokban is, amelyek akkor jönnek létre „majd, ha verset olvasnak újra az emberforma emberek” (Szent a falu határában, iGarai Gábor fordítása).