Irodalmi Szemle, 1984
1984/10
A Madách Könyv- és Lapkiadó legújabb kiadványaiból a hónap 3 könyvét ajánlja az IRODALMI SZEMLE szerkesztősége Vladislav Vančura HÁROM FOLYÓ Vladislav Van Cur? „megteremtője az új cseh írásmódnak” — mondta róla lvan Ülbracht, hangsúlyozva, hogy a prózairól szemleletét korszerű _-ítő Vančura-művök után a cseh epikának szinte kötelező érvénnyé^ kell új és új Irányokba fordulnia, nóvumot dgerő távlatok felé, m.nt ahogy tette a mesterként tisztelt regényíró, Van č ura. A űseh Irodalom Könyvtárában megjelent Három folyó című regényből nem hiányzik a mitikus jelleg, bár elsősorban társadalmi regénynek tekinthetjük, olyany- nyíra, hogy a cseh környezeten kívül még a felbomló Oroszország s alakulófélben levő Szovjetunió valóságának mozaikjai is helyet kapnak benne; mégis: fabulája emlékeztét a mesei elbeszélésmódra, egy apának bárom f áról szól, akik közül a legkisebbik messzire sodródik, három nagy folyón is túlra, ahol sok mindent megél, sok mindent szenved, el, högy aztán végül is lélekben megerősödve, bölcsebben tér hessen vissza az otthoni földre. Vincent Šikula A KATONA * Vincent Sikula nagy sikerű elbeszélései [Nyár derekán, 1975), regénylrilógiája (Mesterek, 1979, Muskátli, I960, Vilma, 1981) és két kisregénye (Mogyoróbokrok, 1982, Sárgarigó, 1983) után most A katona című munkáját veheti kézbe a magyar olvasó. Azt a könyvet, amelyet a szlovák irodalomkritika maradéktalan elismeréssel fogadott, s melyben ismét jellegzetesen šikulai „egyszerű” hőssel találkozhat. A kisregény az első világháborűból hadirokkantkén! hazatérő katona, (juris sorsát kíséri nyomon, akit — bárm:f%n hős volt is, bármennyi kitüntetéssel tért is meg n háborúból — odahaza a nyomor, a koldusok sorsa vár, s akit a második világháború idején mint „ellenállót” a fasiszták fel akasztanak. A látszólag csapongó, sokfelé ágazó elbeszélés igv végül a katona balia dájavä s a fasizmus embertelenségét pel dázo müve nemesedik. Milka Zimková A GYILKOS MENTA Milka Zimková első könyve tizenhárom novellát tartalmaz, de ez a tizenhárom kis terjedelmű novella elég a szerzőnek ahhoz, hogy a szlovák irodalomban teljesen új, sajátos világot teremtsen A magyar irodalomban már létezik valami hasonló: Zimková népi szurreaüsztikus, balladikus faluképével ismerkedve a költő Kiss Anna népi hiedelmekből, parasztmesékből és a mai talu motívumaiból megépített fojtott levegőjű, mégis egy kicsit ironikus-játékos világára kell gondolnunk. A szlovák iroda lomból ez a falukép eddig hiányzott, pe dig a szlovák prózának Kalínčiaktúl és Kukucíntol szinte máig legjelentősebb témája a falu. Zimková teljesítményének értékét ez u tény még inkább növeli: a részletekig kidolgozott poétikájú szlovák faluképbe nem volt könnyű új színeket hozni. Érdekes slíiusmegoldás a könyvben a figurák tájnyelven beszéltetése: funkciója ennek távolról sem a magyar prózában megszokott helyi szín meghangsúlyozása, esetleg a beszélő ironizálása, hanem a „lelkek” egyfajta archaizálása, s így azt az alapellentétet és drámaiságot szolgálja, amely „az új világ és régi emberek” helyzetből következik.
