Irodalmi Szemle, 1984

1984/9 - KRITIKA - Szanyi Mária: Hol tart a gyűrű?

szakbizottság, amelyik ilyen jellegű intézményeink közül a galántai. járásban működött a legtovább, csupán kérészéletű volt!

A hatalmas játékanyagból a Madách Könyvkiadó jelentetett meg egy előzetes válogatást Szól a rigó kiskorában címmel (Madách, Bratislava 1978). E kötet már sejteni engedte, hogy nagyszabású munka van készülőben. Hiszen a kis terjedelmű százoldalnyi könyv olyan teljesértékű munka volt, amely megjelenésekor méltán válhatott nemzetiségi néprajzkutatásunk büszkeségévé. A tíz tucatnyi gyermekjátékot — pontosabban: kötött szövegű mondókát és csúfolódót — négy nagyobb csoportba sorolva ismerhettük meg. Már maga a csoportosítás ténye arra engedett következtetni, hogy a gyűjtő körültekintő munkát végzett, s a játékkincs széles skáláját tárta fel.

Gágyor József tízéves kitartó munkával gyűjtötte össze a két vaskos kötetre rúgó hatalmas gyermekjátékanyagot. Munkájában, mint erről az első kötetben közzétett bevezetőjében értesültünk, Kodály Zoltán útmutató gondolatai vezérelték: A gyermek- játékok — idézi Kodályt — „fokozzák a társas érzést, életörömet. A mai gyermek koravénsége ellen nincs jobb orvosság. Nálunk már az óvodából kinőtt gyermek sem igen tartja magához valónak a játékot. Ezt ne hagyjuk annyiban. Bátorítsuk fel a nagyobbakat is: ne restelljék ha kedvük telik benne. Minél boszabb a gyermekkor, annál harmonikusabb és boldogabb lesz a felnőtt élete”. A gyűjtést szűkebb környezetében, lakóhelye környékén kezdte el 1967-ben, majd fokozatosan terjesztette ki a galántai járás magyarlakta falvaira. E terület gyermekjátékaival már korábban is foglalkoztak; a korábbi vizsgálódás eredménye volt Bakos József Mátyusföldi gyermekjátékok című könyve (Bp. 1953). Ha azonban a két gyűjtő munkáját összehasonlítjuk, azonnal szembetűnik egy lényeges különbség: amíg Bakos csak a játékok legjellemzőbb változatait adta közre (bár kitekintett a változatokra is), Gágyor tudatosan törekedett a változatok teljes felgyűjtésére. A két gyűjtő munkájában lényeges különbség az is, hogy míg Bakos tanítványaival — az érsekújvári gimnázium diákjaival

— végeztette a gyűjtést (emellett természetesen maga is gyűjtött), addig Gágyor az egész munkát egyedül végezte el. Bakosékhoz hasonlóan Gágyor is „élőben”, az újrajátszás közben jegyezte fel a játékokat.

Hazai sajtónkban évekkel ezelőtt felvetődött a gondolat (éppen Gágyor gyűjtései kapcsán), hogy szabad-e, kell-e a néprajznak olyan területét vizsgálni tájainkon, amelyet korábban már kutattak. A tárgyalt mű fényes bizonyíték, hogy ez a munka igen is hasznos, s meggyőzött arról, hogy nincs „feltárt” terület. A népi kultúra kapcsán legalábbis nincs. Tennivalónk bőven van, s éppen az önkéntes gyűjtők tudnak ebben a legtöbbet segíteni. Gágyor József gyűjtésének sikerében bizonyára szerepe van annak, hogy sem földrajzilag, sem szakmailag nem járt ismeretlen tájakon. Kodály földje, a galántai járás kínálja magát, hogy megvizsgáljuk, a Mester galántai gyermekkora óta eltelt majd századnyi idő alatt mi maradt, mi Változott ezen a területen. A szakember számára tehát nemcsak a fehér foltok feltérképezése ,a cél, hanem a színek változása is élmény, s az idők festette árnyalatokat csak azok az emberek tudják felmérni, láttatni, akik ott élnek a változás színhelyén. Gágyornak másként aligha sikerült volna olyan tényszerű adatokat felmutatnia — bizonyítékul a változásokra is — mint alakuló világunk néhány új elemének (televízió, rádió stb.) beépülése a gyermekjátékokba. A tömegkommunikációs eszközök, a kitágult világ természetesen a gyermekjátékokra is hatással vannak. A felhozott példával azonban arra szeretnék rámutatni, hogy ez mit sem változtat a gyermekkor lényegén. A gyermek ugyanúgy megteremti a maga világát — lelkületéből adódik —, mint századokkal ezelőtt. Csak most például a fogyó-gyarapodó játékok közé a hagyományos vászon, a szék, vagy újabban a fotelek mellé felsorakozik a rádió és a televízió is, mint értékes „áru” (lásd a 699. sz. játékot és változatait). Rugalmasan épülnek a játékok közé az iskolai struktúraváltozások is. Az egy-egy évfolyam párhuzamos osztályai csakúgy csúfolódnak egymással, mint az egyes gyerekek. E csúfolók külön helyet kaptak a gyűjteményben is.

A kétkötetes gyűjtemény első része a szöveges játékokat tartalmazza. Ezek rendszerezésére Gágyor a Magyar Népzene Tára I. kötetében (Bp. 1951) található Kerényi- féle rendszert vette alapul. Kerényi György az idézett munka előszavában a következőket írja: . a játékoknak kizárólag a mozdulat-anyagát dolgoztuk fel. A dalszövegekre csak annyiban voltunk tekintettel, amennyiben azok a játékcselekményekben