Irodalmi Szemle, 1984

1984/9 - KRITIKA - Szanyi Mária: Hol tart a gyűrű?

iis megnyilvánulnak (kivéve az első csoport cselekmény nélküli gyermekdalait], Játék- cselekmény-rendezésünk az énekes játékokra terjed ki. Nem vettük fel tehát a dallam és verses szöveg nélküli (gomb-, golyó-, bot-, labda- stb.) játékokat, de felvettük a dallam nélkül előkerült verses szövegűeket, amelyekről feltehető, hogy valaha énekes játékok voltak (változataik esetleg ma is azok).”

Amíg a folklór körébe tartozó énekes-szöveges játékoknak bő szakirodalma áll rendelkezésünkre, a nem szöveges játékok egy-egy területről is csak részleteiben ismertek. A Megy a gyűrű ... második kötetét, közel kétszáz játékot, a nem énekes játékok alkotják. Ezek között egyaránt szerepelnek csoportos és egyszemélyes játékok. A szerző előszavából kiderül, hogy ehhez a részhez nem állt a rendelkezésére szakirodalom. Itt tehát Gágyor magára, illetve anyagára támaszkodva volt kénytelen megoldani rendszerezését: „Minthogy a nem énekes játékok csoportosítására — írja — rendszerünk még nincsen, az anyagot szükségképpen kettéválasztottam énekes és nem énekes csoportra. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az egyszerűség kedvéért az énekes játékok között több (ma már) nem énekes játékot is közlök; ezek a Kerényi-féle játékrendszerbe akadálytalanul simulnak bele. A nem énekes játékok (kivéve az ugrálásokat, labdaiskolákat, írásos és rajzolós játékokat) általában a fiúk játékai, s jellemzőjük, hogy eszközökkel (labda, bot, kés stb.) társulnak. Ezeket a legjellemzőbb jegyeik alapján kilenc, illetve tíz csoportba soroltam be.”

Ennek az írásnak nem célja eldönteni, hogy milyen mértékben hozott újat e hatalmas anyagú játékgyűjtemény. Egy azonban biztos: Gágyor a játékok olyan fajtáira is felfigyelt — ezeket a második kötetben tette közzé —, amelyek eddig, így együtt nem szerepeltek a néprajzi szakirodalomban. Ezeket a játékokat, amelyeket főleg a kislányok játszanak, általában titkolózva, félrehúzódva (pl. jósló játékok, vagy az írásos és rajzolós játékok némelyike), csak az éles szemű pedagógus, vagy még inkább az apa — könyvét három kislányának ajánlotta — veszi észre. E játékok •elemzése s beillesztése egyetemes kultúránkba a jövő kutatási feladatai közé tartozik.

Ha a második kötetet figyelmesen végignézzük, nem tapasztaljuk, hogy megbomlana az a szerves egység, amely a játékok rendszerezési módszeréből következhetne (ti. a szöveges játékok már meglévő rendszerbe illesztéséből s a szöveg nélküliek ■újonnan kialakított csoportosításából. A szakirodalom ismeretében a szerző kommentálni tudja a szöveges játékok csoportosításának, lejegyzésének módszerét, az utóbbiakhoz nem fűz megjegyzéseket. Természetesen ez nem hiányosság, sőt, éppen a mű erényének vallható, hogy a gyűjtő tényszerűen közli a terepen feltárt anyagot, mellőzve a nálunk még mindig oly gyakori (áljelméleteskedést.

Gyűjteményének néhány hiányosságát, amelyek éppen a második résznél szembe- tűnőbbek, a szerző maga is ismeri. Jelesen, hogy hiányzik a fényképanyag. Termé- .szetesen ezt, tudatában annak, hogy a gyűjtést s könyvének minden vonását mint gyakorló pedagógus-iskolaigazgató a napi teendői mellett végezte, nem kérhetjük teljességgel számon. így is sziszifuszi munkát végzett, igen nagy eredménnyel. Minthogy azonban a játékokat, mint erre fentebb is utaltunk, az újrajátszások alkalmával Tögzítette, elképzelhető, hogy a fénykép-dokumentáció még pótolható. Hiszen az ^.zközös játékokat ma is játsszák a gyerekek. Talán nem lenne érdektelen, ha a pedagógusok összefognának, járásról járásra feltárnák gyermekeink játékkincsét. Az irányt s az elvégzendő munka nagyságát Gágyor alaposan megszabta. Igaz, maga is utal arra, hogy ez az elképzelés szinte utópisztikus: „Gyűjtőmunkám során szinte minden egyes községben elhangzott pedagógusok szájából az a vélemény, hogy a gyerekek már nem ismerik a népi gyermekjátékokat, vagy csak keveset közülük. A gyűjtés eredménye azonban ellentmond ennek a — nézetem szerint kissé eltúlzott — véleménynek. Sajnálatos tény, hogy pedagógusaink többsége nem ismeri eléggé a gondjaira bízott gyermekek iskolán kívüli életét, játékigényét és játékkincseit. Védelmükre csupán egyet tudok felhozni: napjaink rohanó életét, túlterheltségüket.” Mégis, ismét megkockáztatom: ha csak az óraközi szünetekben játszó gyerekeket fényképeznék le, jegyeznék fel játékaikat, már nagyobbodna a kepe, amelynek első kévéjét Gágyor József gyűjteménye jelenti. Kire, mire szánjuk időnket, ha nem gyermekeinkre?!

Msgjelenése óta a Megy a gyűrű vándorútra sokféle viszonyításba került. Nem egy