Irodalmi Szemle, 1984
1984/9 - ÉLŐ MÚLT - Bödők Zsigmond: A csillagok a magyar néphitben
b) Az éjszaka óráit mutató „óracsillagok” c) Az évszakokat, időszakokat jelölő csillagok 2. Az ember és környezetének vetiilete az égbolton a) Foglalkozások, tisztségek, rangok b) Földrajzi környezet c) Történelmi emlékek, történelmi személyek d) Eszközök, tárgyak e) Állatok 3. Népköltészet a csillagos égbolton a) Tulajdonságleiró csillagnevek b) Vágy, öröm, bánat c) Szerencsecsillagok d) Emberi tulajdonságokat megszemélyesítő csillagok 4. A Tejút I. IRÁNY- ÉS IDÖMUTATŐ CSILLAGOK Az irány- és időmutató csillagok jelentős szerepet töltöttek be őseink életében. Amikor még nem volt óra és iránytű, az éjszaka óráinak és az égtájak vagy egyéb irányok meghatározásakor a csillagos égbolt szolgáltatta az egyedüli biztos támpontot. Az ilyen célra kiválasztott csillagok elnevezései is utalnak erre a szerepükre. Érdemes megjegyezni, hogy napjainkban, a modern számítógépek, űrhajósok és különféle bonyolult műszercsodák korában sem veszítették el az égbolt csillagai ezt a szerepüket. Általuk lehet a legpontosabban meghatározni a Fold bármely pontjának koordinátáit, tájékozódásul szolgálnak az automatikus űrszondáknak, de még az éjszakai hajósnak és pilótának is. Sőt a pontos időt is a csillagok segítésgével állapíthatjuk meg. a) A tájékozódást segítő csillagok „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, A szegény legénynek utat mutassatok ...” Nagyapáink útbaigazító csillagainak jelentős részét már nem tudjuk azonosítani az égbolt csillagaival, csak fennmaradt elnevezésekből következtethetünk arra, hogy ilyen szerepet töltöttek be. Ilyen volt például az Északi csillag, Vezető csillag, Kalauz csillag, Jel csillag, az Utasember öröme stb. Azonosításuk azért is nehéz, mert általunk tájegységenként, esetleg falvanként is más-más irány meghatározására szolgáltak az ott élő embereknek. így területenként is más-más irányt jelölhetett ugyanaz a csillag, és természetes, hogy másként is hívhatták. Ugyanakkor a csillagos égbolt évszakonként is változik, ezért minden évszakban más csillagnak kellett jelölnie ugyanazt az irányt. Kivételt csak azok a csillagok jelentettek, amelyek a pólu: körül helyezkednek el, és minden időszakban láthatók. Közülük is legjelentősebb a Sarkcsillag, amely sohasem változtatja helyét az égbolton. Ennek pedig az az oka, hogy a Fold forgás- tengelye a világűr csillagaihoz viszonyítva úgy helyezkedik el, hogy képzeletbeli meghosszabbítása az éggömböt a Sarkcsillaghoz közeli pontban döfi. Emiatt az égbolt látszólagos napi körfordulárában ez a pont nem vesz részt, pontosabban a leírt kis kör szabad szemmel egyáltalán nem érzékelhető. A világot leíró ősi mítoszainkban az égboltot, illetve az égbolt sátrát egy hatalmas oszlop, vagy fa tartja, amelynek csúcsa a Sarkcsillag. Ezt a hitet őrzi a Sarkcsillag egy másik neve: az Ég köldöke. A középre, középpontra utaló „köldök” elnevezés talán a legtalálóbb metaforája ennek a csillagnak, hiszen e pont körül forog az égbolt. Ez a csillag az é zaki irányt mutatja, ismerete a századok folyamán nélkülözhetetlen volt a tájékozódásban. Megkeresése az égbolt csillagai között a Göncölszekér segítségével a legkönnyebb. A „szekér” hátsó két kerekét alkotó csillagot egy képzeletbeli egyenessel összekötjük, s ezt az égbolton meghosszabbítva, ct:zör rámérjük e két csillag távolságát. Ebben a pontban találjuk meg a nem éppen fényes Sarkcsillagot.
