Irodalmi Szemle, 1984

1984/9 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: „Lakodalom van a mi utcánkban”

Lám, a babám én igazán szerettem,

Nemsokára sírba visz a szerelem.

Ebéd után kettőt ütött az óra,

Bíró Margit elindult a nagy útra.

Bíró Margit elindult a nagy útra,

Hazament és magát jelakasztotta.

A párválasztás szempontjait, a balladában is megörökített egyéni döntéseken kívül, lány és legény családjának vagyoni állapota határozta meg igen erősen. Módosabb gazda fia módosabb gazda leányával, napszámos ivadék napszámos ivadékkal kötött házasságot. Hány bimbózó szerelmet fagyaszthatott le az „élni is kell valamiből” parancsát követő paraszti ésszerűség, sőt a rideg számítás: a házassággal lehetőleg ne osztódjék, inkább gyarapodjék a vagyon, azok a megmondhatói, akik egykor maguk is átélték a választás kényszerét. S a vele járó érzelmeket. A lelki válságot, amely a keserű népdalból árad felénk:

Nem nyitom ki, nem eresztlek be hozzám, Menyasszonyi koszorúmat most fonják.

Ahhoz adnak, kit a szegény, árva szívem nem szeret, Gyilkosai lesznek az életemnek.

Barna kislány, ha tudtad, hogy nem szeretsz,

Mért csaltad meg az én árva szívemet?

Hagytad volna az én árva, bús szívemet pihenni,

Más is gondját tudta volna viselni.