Irodalmi Szemle, 1984
1984/9 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: „Lakodalom van a mi utcánkban”
Mi történt a Hont megyei határba? Bíró Ferenc Margit nevű leánya, Bíró Ferenc Margit nevű leánya, Kinek az első tizedben nincs párja. A Margitot sok legény csalogatta, De legjobban a Kis Imre bíztatta: — Ne félj, Margit, szívem párja, szeretlek, Nemsokára jeleségül elveszlek. De Imrének más lyány járt az eszébe’, Üzenetét küldi a Cserépékhez, Hogy majd egyszer el jog ő oda menni, Cserép Zsuzsit jeleségül elveszi. El is ment ő oda egy szombat este, Cserép Zsuzsi a kiskapuba’ leste. Egy pár szép szót, forró csókot is adott, Kis Imrének asztalánál helyt adott. — Most már, lányom, menjetek pap elébe, Neveteket írassátok a könyvbe. Mer’ ha ez tét Bíró Margit megtudja, Zsuzsi lyányom örökre elátkozza. Ebéd után egyet ütött az óra, Bíró Margit elindult a kiskútra. Oly szomorú hírt hallott a kiskúton, Alig tudott hazamenni az úton. Alig várta, kannáit letehesse, Elindult a Kis Imre háza jele. Még be se ért, csak az ajtót zörgeti: — Álnok betyár, csak egy szóra gyere ki! A Kis Imre ki is gyűtt a kapuba, Bíró Margit e szavakkal jogadta: — Való, Imre, hogy te megházasodtál, A szivemre ilyen bánatot hoztál? — Való bizony, Bíró Margit, szeress mást, Szerettük már elég régóta egymást. — Szép szeretőm, add ide a kezedet, Hadd kívánjak neked rózsás életet: Három évig és harmichat hónapig, Nyomjad, babám, gyászos ágyad fenekit. Kilenc orvos orvosságát használjad, Nyugvóhelyed sehol föl ne találjad. Eg és a föld be ne vegyen gyomrába, Vessen ki a sírod baloldalára. Eg és a föld be ne vegyen gyomrába, Fessen ki a sírod baloldalára! Lyánypajtásim, éntőlem tanuljatok, Igaz szóval szeretőt ne tartsatok.
