Irodalmi Szemle, 1984
1984/9 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: „Lakodalom van a mi utcánkban”
íSilcq) mríĽmsr „LAKODALOM VAN A Ml UTCÁNKBAN" „A pozsonyi rádióban már hetek óta folyt a levelezés a közeli Ipolypásztóval — írta 1934. május 26-i számában az ipolysági A Hét című hetilap riportere. — Az első szlovenszkói magyar néprajzi közvetítésről volt szó, és a sűrű levélváltás után jóformán teljesen titokban készült fel a falu dalárdája, hogy régi palóc nyelvemlékek alapján visszaadják az Ipolyvölgyében dívó falusi lakodalmat. Próbáltak, énekeltek, mondókákat gyűjtögettek. Menyhár János igazgató, a dalárda vezetője bejárta a szomszédos falvakat, és mindenünnen hozta a nép tele marokkal adott, és gyakran évszázadokon át egészségben és épségben megőrzött rigmusait. Szinte gyerekké vált a tiszta utcája és tiszta lelkű nagy falu, mert érezte a közeli ünnepet, amikor kezet foghat az egész világgal, és megmutathatja, hogy apáinak örökségét nem hogy elfecsérelte, hanem hatványozott mértékben megőrizve, továbbfejleszteni is képes. Az előkészületek után már kora délelőtt megjelent Ipolypásztón a pozsonyi Rádió- journal operatőrje, aki felrakta a huzalokat, beállította a mikrofonokat, elrendezte a hangszűrőket, erősítőket, és sok kíváncsi nézte a munkáját, mert érezték, hogy ezeken a modern csodaszerszámokon át ma az egész világ egy-egy sarkán akad majd hely, ahonnan az Ipoly völgye muzsikáját, rigmusait hallgatják a pünkösdi levegő hullámain. Már a délelőtt folyamán megérkezett Farkas István író, aki a helyszíni közvetítést konferálta, majd délben megérkezett a pozsonyi rádió titkára és a magyar referens. Még rövid mikrofonpróba, a Szeleczky-féle nagyvendéglőt színpadi függönnyel kerítik el, s mire a harangszó templomba szólítja a népet, minden készen van. Hat óra előtt már folyik a telefonbeszélgetés Pozsonnyal. A légköri viszonyok nagyszerűek, most még Emil Boleslav Lukáč, a kiváló költő szavalja verseit, aztán mehet a közvetítés. A falióra egyhangúan ketyeg, nem tudja, hogy ketyegése esetleg elhallat- szik a messze országokba. Menyhár János boldog mosollyal nézi népét, és azok szeméből a tanítójuk iránt érzett szeretet sugárzik rá vissza. Farkas István, a »főpalóc«, rámosolyog a leányokra, azoknak jobban kell a biztatás, mert rosszul sírnának a mikrofonba. Koncz uram, a helyi speaker, derűsen mosolyog, magában már a hangját próbálja. Tóth Bözsike, aki nyugodtan tölthetné be a menyasszonyi szerepet, piros rózsaarccal néz a partnerére. Ezekből már egy igazi pár lesz, akárki meglássa... Végre hat óra tíz perc. Lukáč még Pozsonyban szaval, itt utolsót köhögnek az emberek, a szereplők pontosan kijelölt helyükön vannak, a speaker a mikrofon előtt áll, és hat óra után tizenkét perccel végre jelt ad a vonalvazető: kezdhetik. Zalabai Zsigmond (Ipolypásztói lagzis szokások és népdalok) Zalabai nagyapámnak
