Irodalmi Szemle, 1984

1984/9 - LÁTÓHATÁR - Julius Fučík: A küzdő Božena Némcová

valahányszor örömöt és boldogságot sugárzó látvánnyal akarja betetőzni az életről rajzolt képét.

Ebből származik Írásainak különös, szinte pogány áhítata. Ebből származik naiv- sága is, amelyet oly kevéssé értenek: ez a naivság nem csupán bájos, hanem erős, világrengetően hatalmas is. És ebből származik optimizmusának kifejezésmódja is. A forma, amelybe optimizmusát önti — noha ez utóbbi, miként láthattuk, egészen másból ered: az írónő gondolkodásának és cselekvésének felszabadítóan forradalmi jellegéből.

Valamennyi öntőforma közül, amelyekből Némcová szinte csak vaktában válogathatott, ez volt az egyetlen, amely céljának megfelelt. Ezért nem érzünk hamisnak semmit. Semmi sem hamis.

Sőt mi több: Némcová visszatérését a gyermekkorba úgy értelmezzük — és joggal —, mint előre törő útjának szerves folytatását. Hiszen a kri;tálytiszta emberi kapcsolatok az emberi társadalomnak nemcsak a kezdeti, hanem a végső szakaszát is jellemzik, azt a legtökéletesebb állapotot, amelynek elérésére az újkor emberének erőfeszítései irányulnak.

Azon a napon, amikor első ízben meglátjuk az élet valóságos forrásait, újra elkezdjük tanulni a történelmet. Amikor többé nem légüres térben vagy pusztán elvont valóságban látjuk az embereket, hanem élőként az élők között, egymás mellett vagy egymással szemben állva az élet valóságos folyamatában, akkor megváltozik a róluk alkotott képünk is. Akkor meglátjuk azt is, hogy Božena Némcová nemcsak édes, elbűvölt lélek, nemcsak bájos asszony, akinek határtalan vágyakkal teli szív és megdöbbentően kegyetlen sors jutott osztályrészül; de nem is csak mártír, akit kései és fölösleges sajnálatunkra érdemesíthetünk; hanem bátor lélek, új típusú nő, akiben a lázadó gyönyörű és legemberibb szíve dobogott, s aki vállalta a harcosok jnehéz sorsát.

(1940)

Balla Kálmán fordítása