Irodalmi Szemle, 1984

1984/9 - LÁTÓHATÁR - Julius Fučík: A küzdő Božena Némcová

Ez ismét nálunk teljesen szokatlan valami, amit eddig igy senki sem fogalmazott meg. Ez annak a felismerésnek költői megfogalmazása, mely szerint az ember tudatát a társadalmi lét határozza meg, s az emberi lét nem más, mint az élet reális, anyagi folyamata. Meg hogy a világ ugyanaz minden ember számára, de nem azért, mert az egyes emberek különbözőképpen képzelik el, hanem mert különbözőképpen kénytelenek látni, ha az élet újratermelési folyamatában más-más lépcsőfokon állnak.

Bámulatos intuíciója ezen a ponton saját lehetőségeinek határáig vezette az írónőt. Ennél tovább, az út végére, oda, ahová Nemcová is tartott, már csak a tudás vezethet el.

S itt az ideje, hogy Némcová alakjának tragikumát megértsük.

Valamennyi nagy felismerése intuitív jellegű: megérez mindent, ami csak megérzéssel megközelíthető. így jut el korszakalkotó gondolatokhoz, amelyeket senkitől nem hallhatott, és sehol sem olvashatott — s nem azért, mintha még soha senki nem mondta volna ki őket, hanem azért, mert számára elérhetetlenek voltak. Megvolt benne — ismétlem — az intuíció csodálatos ajándéka, de csakis általa és egyedül nem érhetett célt. Gondoljunk csak Némcová sóvárgására és tudásszomjára. Ez sok mindent megmagyaráz. És ez, a műveltség és céljai közötti szakadék az ő írói és emberi tragédiája.

És ezzel tisztában van: .. tudom, milyen keveset tudok és tehetek hiányos tudásommal — írja Helceletnek 1856-ban, már a Nagyanyó után. — Nagyobb műveket álmodó terveim, amint gondolatban megszülettek, emiatt sorra elvéreznek.”

Nem volt nálunk akkoriban író, aki legalább a gimnáziumot ne végezte volna el. A klasszikus műveltség egyszerűen az irodalmi tevékenység elengedhetetlen feltétele volt. Elemi iskolai bizonyítvánnyal még a legtehetségesebbek is — mint például František Chládek, a takács és fafaragó — legföljebb az „autodidakta költő” címig vihették. És az autodidakta Némcová — jegyezzük meg jól: elemi iskolával és kézimunkatanfolyammal — lett a modern cseh prózairodalom megteremtője.

Akarata erejével, heroikus erőfeszítéssel jutott el odáig. Már cseh írónő, s jmég csak a cseh helyesírás tanulásánál tart. Helyesírást tanul, s ezzel egy időben már Hegel filozófiájával ismerkedik. Nagy vonalakban megismeri Hegelt, és már £gy új társadalmi rend gyakorlati törvényeit kutatja... De vajon ki tudná őt Csehországban ez ügyben útbaigazítani?

Nemcová sürgető és szenvedélyes kérdései arra ösztönzik a brünni František Ma- touš Klácelt, hogy az írónő számára megírja az első hosszabb cseh értekezést a szocializmusról: Egy fiatalember levelei barátnéjához a szocializmus és kommunizmus eredetéről. De hát hol tart Klácel, aki csak a francia szocialistákat ismeri, az angolokat és főleg a németeket már nem, ugyan hol van ő az „egyetemleges” idealizmusával Némcovához képest, aki képes meglátni a különbségeket az urak és a munkások szabadsága között?

A fiatal Karéi Smídek, ez a művelt, gondolkodó férfi, aki sajnos túl korán az .egyház befolyása alá került, Némcová határtalan érdeklődésétől ösztönözve, tanulmányt jelentett meg a Moravské noviny‘ hasábjain a családi élet szerepéről és távlatairól a társadalomban, érdekes és sok tekintetben új gondolatokat vetve föl a témával kapcsolatban. De hol van ő „a nők közéletben végzendő emberbaráti tevékenységének” keresztényi eszményével Némcovához képest, akinek jövőt ostromló vágyai a nők közvetlen részvételét sürgetik a világ építésében?

Csehországban senki sem tud többet mondani neki annál, amit ő maga is tud. Senki sem tud többet annál, amit ő maga megsejtett... Intuitív tudásával messze maga mögött hagyja művelt barátait, akiknél segítséget keres. így aztán egyedül áll törekvései célja előtt, karnyújtásnyira van tőle — mégsem érheti el, mert hét lakattal zárja el előle a szükséges műveltség hiánya. Némcová képes a maga eredeti és új módján lényegében helyesen magyarázni a világot, de nem tudja, hogyan kellene megváltoztatni.

Valamennyi munkájában megtaláljuk ennek a szembetűnő nyomát: a váratlan törést, amelynek sebző éleit csak elbeszélő művészetének teljes latbavetésével képes lesimítani az írónő. Ez a törés vezet a „boldog befejezéshez”.

* Moravské noviny — Morva Ojság