Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - ÉLŐ MÚLT - Varga Rózsa: Forbáth Imre — prózai írásai tükrében

kiadási terve tette aktuálissá, erre azonban a müncheni egyezmény következményei miatt nem kerülhetett sor. Az ú] útkeresést pedig a Magyar Napban és a korabeli közéletben adott és teljes szívvel vállalt, az antifasiszta bárd szerepének betöltésére való lehetőség tette időszerűvé. Ne feledjük, ez az az időszak, amikor Csehszlovákiában országszerte, a magyarok lakta területeken is — pl. Tornócon, Kassán — tízezres tömegek vonultak fel a fasiszta veszély elleni tüntetéseken, és a csehszlovákiai magyar lakosság jelentős része nyilvános fogadalmat tett a Köztársaság védelmére. Az antifasiszta megmozdulásokon Forbáth Imre költeményeit szavalták, egyik verséből a kommunista ifjúsági mozgalom indulója lett; méltán érezhette, hogy új korszak kezdődik költészetében.

A költészetről és magamról című írás a pozsonyi rádió magyar adásában hangzott el 1938 márciusában. Műfaja szerint ez az első Forbáth-írás, amely élő előadásnak készült. Később, angliai emigrációjának időszakában, mikor a londoni magyar adás munkatársa volt, az előadás jellegzetes műfaja lett Forbáthnak. Rendszeresen adott elő a különböző emigráns klubok közönségének, s az emigrációban írt legtöbb tanulmányának genezise valószínűleg az ilyen előadásokhoz kötődik. Ez stílusán Is erős nyomokat hagyott: az élőszó közvetlenségét, szuggesztív hatását Forbáth publicisztikájában és esszéiben is érezhetjük.

Forbáthnak az angliai emigrációban kifejtett tevékenysége még feldolgozásra vár. Nehéz egzisztenciális gondokkal kellett megküzdenie. Kint tartózkodásának ideje alatt nagyrészt vidéki városokban vállalt orvosi szolgálatot, de néha — feleségével együtt — takarítást is, hogy megélhessenek. Mindemellett soha sem mondott le larról, hogy élő kontaktusban maradjon a kor politikai és szellemi életének eseményeivel. Aktív szereplője volt az angliai magyarság kulturális életének, különösen a Londoni Magyar Klub rendezvényeinek. Előadásokhoz készült jegyzeteinek sokasága tanúskodik arról, hogy elmélyülten tanulmányozta a magyar történelmet, a magyar és világirodaimat. Műsorokban, meghívókon olvashatjuk, hogy verseit szavalták, egy Petőfiről írt egyfelvoná- sosát pedig játszották; hosszabb tanulmányt készült írni Széchenyiről, s a legkülönbözőbb témákról tartott előadásokat a Londoni Magyar Klubban, de más magyar, cseh, német és angol kulturális szervezetekben is. 1939 elejétől bejegyzett tagja volt az Assotiation internationale des écrivains pour la défens de la culture (A Kultúra Védelmének Nemzetközi Írószövetsége) szervezetének, 1941 februárjától pedig a londoni Pen Clubnak is, s ezek szintén meghívták rendezvényeikre.

Mindez azt bizonyítja, hogy Forbáth Imre a csehszlovákiai magyar emigráció jelentős személyiségének számított; témái, jegyzetei azt mutatják, hogy a háború után kultúrpolitikai szerepre készült. Valószínűleg részben ennek az előkészületnek a jegyében születtek az egyetemes és a csehszlovákiai magyar kulturális és irodalmi élet két világháború közti korszakáról írt dolgozatai.

Forbáth mindig fegyelmezett katonája volt a pártnak, s rendszerint olyan témákkal foglalkozott, amelyek egyébként is aktuálisak voltak. Tanulmányaiból nemcsak a saját érdeklődési körére és értékítéleteire, hanem az emigrációra általában is következtethetünk. Forbáth szempontjából azért érdekesek, mert jellegzetesen dokumentálják látókörének tágulását, szemléletének módosulásait — pl. a Sarló értékelésében, a modernizmus—realizmus esztétikai kérdéseiben stb. — s azt a képességét, amellyel egy adott általános irányelv alapján végigvezetett elemzéseiben és általánosításaiban is érvényesíteni tudja egyéniségét.

A tanulmányok célja elsősorban a számbavétel, a regisztrálás volt, s ebből következően sem megírásuk idején, sem a mi számunkra szakmailag sok újat nem hozhattak. Jelentőségük dokumentumértékükben rejlik, a mindeddig legkevésbé feldolgozott angliai emigrációnak az irodalomértékeléséről, szemléletéről, s az abból kikövetkeztethető, a felszabadulás utánra készülő programjáról, irodalompolitikai irányáról ad tájékoztatást. Ilyen szempontból az első, az egész magyarság, a különböző emigráns csoportok szellemi életét is számbavevő terjedelmesebb elaborátumánál (Magyar kulturális kérdések. London 1940) érdekesebb a már kedvezőbb körülmények közt született, kiérleltebb, a csehszlovákiai magyar szellemi élettel foglalkozó írás (A csehszlovákiai magyar irodalomról. London 1943). Célja nem az egyes alkotó egyéniségek, még csak nem is a különböző szellemi és politikai irányok részletekbe bocsátkozó elemzése, hanem az egész megmutatása úgy, hogy a retrográd erők bírálata mellett az objektív valóságnak