Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - ÉLŐ MÚLT - Varga Rózsa: Forbáth Imre — prózai írásai tükrében

Ha más formában is, a baloldali csehszlovákiai irodalmi és művészeti irányzatok között is hasonló jelenségek zajlottak. A kezdetben egészében pozitív hatásúnak is tekinthető művészi versengés főként 1934-től vált egyre kiélezettebb és egyre inkább ideológiai mezt öltő szellemi harccá. Forbáthot a közvetlen, aktív részvételtől megkímélte a magyarságából, egzisztenciális helyzetéből adódó örökös outsider szerep, a kényszerű vidéki orvosi praxis, a távolból szemlélők termékeny elfogulatlansága, szintézisre hajló bölcsessége. 1934-ben Nezval megjelentette a híres, nagy vitákat kiváltó szürrealista manifesztumot. Aláírói közt Forbáth Imre neve is szerepel. Szóbeli közlése szerint Nezval erről csak táviratilag értesítette, körülbelül a következő szöveggel: „Régóta sejtjük, hogy titkon te is szürrealista vagy. Nevedet feltüntettük a szürrealista kiáltvány aláírói közt.”

Forbáth ekkor már az észak-morvaországi bányászok orvosa volt. Sikertelen szlovákiai, majd prágai elhelyezkedési kísérletei után 1932-ben telepedett le Moravská- Ostravában. Nyelvileg ismét idegen környezetben, s bár más jellegű, de a húszas évek eleji Prágához hasonló elevenségű szellemi központban találta magát. Itt már a húszas évek végétől sikeresen működött a baloldali értelmiséget összefogó antifasiszta népfrontos szervezet, a Levá fronta; ennek keretében a harmincas évek közepétől sorra alakultak a különböző kulturális egyesületek, a neves ostravai Kultúrklub, a Modern Kultúra Barátainak Klubja, a Jelenkori Zene Egyesülete stb., amelyek szervezésében Forbáth Imre is részt vett. Közben meg is házasodott. Mint magyar költő és író azonban már szinte teljesen elhallgatott, amikor 1936 elején a csehszlovákiai kommunista párt magyar nyelvű napilapjának a népfrontos Magyar Napnak a szerkesztősége — az ugyancsak itt szerkesztett cseh és szlovák kommunista napilapok jól szervezett hír- szolgálatára és nyomdai lehetőségeire építve — Moravská Ostravába költözött. Ezzel Forbáth Imre nyelvi elszigeteltsége feloldódott, már-már elfojtott költői s publicisztikai ambícióit realizálhatta, s megkezdődött pályájának csúcskorszaka. Élete konszolidálódásával, a házasságával kialakult stabil otthon bázisával megteremtődtek alkotó tevékenységének objektív feltételei. A Kommunista Internacionálé népfrontpolitikai programja a közszereplés új lehetőségeit nyitotta meg a társadalmi élet eleven áramát kereső forradalmár előtt. Sikerei felszabadították alkotó erőit, egymás után írta verseit, régóta érlelődő tanulmányait és publicisztikai cikkeit.

Oj élet- és alkotókedve csillogását a Korunk megrendelésére írt Magyar költő Prágában című írásában élvezhetjük a leginkább. Szellemesebb, kedvesebb, megbocsáthatób- ban elfogult kalauzt Prága szociológiai és építészeti jellegzetességeiről, a cseh nép történelméről és nemzeti felszabadulása utáni újjászületéséről, a húszas—harmincas évek irodalmi-művészeti életéről nem írtak még.

Akkoriban Ostravában is elevenen lüktető társadalmi élet folyt, de a nagy bányaváros mindig is a munkásmozgalom központja volt elsősorban. Az ottani szellemi élet kiemelkedő személyiségei főként a színház és a zene jelesei voltak. Ostrava közvetlen közelében, Opavában élt Petr Bezrufi, akinek Sziléziai dalai érezhetően hatottak Forbáth 1936—38 között írt verseire. Az élete végéig egykötetes szerzőnek maradt sziléziai bárd azonban soha nem adta föl visszavonultságát. A másik ostravai irodalmi kapcsolata Ondra Lysohorskýhoz, a Bezruchoz hasonló szociális indulatú költőhöz fűződik, aki viszont még Bezrucnál is nagyobb elszigeteltséget vállalt: lach nyelvjárásban írta verseit. Költészetük szellemét, teljesítményüket Forbáth nagyra értékelte, de költői magatartásuk idegen volt tőle.

„Az elmélet mindig érdekelt. Néhány alapvető gondolathoz mindig vissza-visszatér- tem, új megismerések fényében megvizsgálva, elmélyítve őket” — vallja önéletrajzában. Már Az új orosz próza című tanulmányában felcsillannak a tudomány és a művészet társadalmi funkcióinak összehasonlításával s a korszerű forradalmi művészet esztétikájának megfogalmazásával kapcsolatos gondolatai, melyeknek szisztematikus kifejtésére 1938-ban, egy terjedelmesre tervezett tanulmányban (Művészet és szocializmus) vállalkozott; a tanulmányt azonban a kor zaklatott eseményei miatt eredeti elképzelései szerint nem tudta befejezni. Az 1935-ben Szatíra címmel közölt műfajelméleti tanulmányból következtethetünk arra, mi lehetett volna Forbáthból, az esztétából, ha élet- körülményei engedik, hogy érdeklődésének, ambícióinak megfelelő műhelye legyen. A Szatíra ma is friss esztétikai tanulmány. Ma sem kell semmit se hozzátenni vagy elvenni belőle ahhoz, hogy a műfaj esztétikájáról és történetéről — a klasszikus latin