Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - ÉLŐ MÚLT - Varga Rózsa: Forbáth Imre — prózai írásai tükrében

megközelítőleg ugyanabban az időben a Fiatal Kommunista című lapot írta és szerkesztette Prágában, az ottani és a szlovákiai magyar ifjúság számára. Akárcsak korábban Pesten, Prágában is egyből a történések gyújtópontjába került, a munkásmozgalomban éppúgy, mint a művészi-irodalmi életben. Ott folytatta, ahol a Magyar Tanácsköztársaság leverésével abbahagyta, és szilárd meggyőződése volt, hogy rövidesen bekövetkezik a világforradalom, a népek testvériségének új világa.

Forbáth Imre prágai tanulóéveinek korszakából irodalmi értékű és vonatkozású magyar prózát ez idő szerint nem ismerünk. Medikus évei alatt Forbáth egy prágai biológiai intézetben Bauer Ervin, a később Moszkvába települt, Lenin-díjas biológus mellett működött asszisztensként. A tudós hatására a természettudományok felé kezdett orientálódni, de az intézetből a kommunista mozgalomban való részvétele miatt távoznia kellett. Orvosi diplomáját 1927-ben kapta meg; ezután 1932-ig részben Szlovákia különböző területein vállalt orvosi szolgálatot, részben Prágában folytatta szakorvosi tanulmányait. A húszas évek végén (azt írja prágai barátainak, hogy ideje, energiája nagy részét elméleti-ideológiai tájékozottságának tökéletesítésére fordítja, hogy felkészüljön a forradalom kivívása után megvalósítandó új világban betöltendő szerepére.

Forbáth első nagyobb lélegzetű irodalmi vonatkozású, a politikai mellett az irodalmi orientációt is egyértelműen jelző tanulmánya az orosz-szovjet irodalomról szól és 1930-ban jelent meg Az új orosz prózáról címmel. A cím nem elírás. Forbáth nemcsak a szovjet írókról, a szovjet valóság kíméletlen bírálóiról, Vereszájevről, Pilnyakről, Vszelovodról is ír. Egyébként Ehrenburgot sem tartja szovjet írónak; az akkoriban megjelent s Az autó élete címmel fordított regényéről ezt írja: „nincs meg az a tendenciája, hogy kiutat mutasson a kapitalizmus általa megmutatott poklaiból..

A többnyire neofita túlbuzgóságból fakadó, Lenin által oly erősen bírált „gyermek- betegségek” és következményeik a csehszlovákiai magyar kommunista mozgalom politikai és művészeti életében is kiütköztek. A húszas—harmincas évek fordulóján jelentek meg a Korunk-ban Fábry Zoltántól azok a kritikák, amelyek mellé a könyvtárában levő példányokba bejegyezte, hogy nem vállalja őket, életének tévedései. A Korunk Forbáthtól is közölt egy, az akkori szektáns szellemre jellemző cikket, amelyet egyik Fábryhoz írt levele szerint Bányai Munels Pállal együtt írtak a Sarlóról. Később, a csehszlovákiai magyar irodalomról az angliai emigrációban írt tanulmányában revideálja a Sarló értékelésével kapcsolatos nézeteit, valószínűleg nemcsak az időközben a Kommunista Internacionálé 1935-ös kongresszusán megfogalmazott népfrontpolitikai irányelvek érvényesítése, hanem az 1936—37-ben a Magyar Nap és más lapok hasábjain lefolyt Sarló-vita konklúziójaként is.

A dialektikus gondolkodás sajátos megnyilatkozásaként a „kommunizmus gyermek- betegségének” fogalmát, amely Lenin nyomán a szektáns szellemű politika szimbolikus megjelölésévé vált, Forbáth az 1958-ban írt Vázlatos önéletrajzban a forradalmiság másik végletes irányzatával, az új művészetért harcoló avantgardizmussal hozza összefüggésbe. Forbáth átélte az izmusok lázait is, és 1958-ban úgy látja, hogy második verskötetének 1923-as megjelenésével izmusai „romantikus kora végétért”.

Csehszlovákiában azonban a szocializmusra orientált művészek körében az izmusok kialakulása tulajdonképpen csak akkor veszi kezdetét. Forbáth tanúja kellett, hogy legyen az izmusok vetélkedésének, bár kétségtelen, hogy mozgalmi feladatai, a tanulás, életfeltételei biztosításának gondjai és a már említett természettudományi ambíciói mellett nem sok ideje maradhatott a különböző manifesztumokban megfogalmazott esztétikai-ideológiai programok tanulmányozására. Ügy tűnik, költészete öntörvényű belső fejlődése folytán haladt az egyszerűsödés felé. Az 1930-ban megjelent Favágók egyes versei az első kötetekhez viszonyítva valóban a realizmus győzelmét jelzik.

Forbáth Imrét a húszas évek második felében a Proletárírók Nemzetközi Szervezete a csehszlovákiai magyar proletárírók vezető tisztségviselőjeként tartotta számon. Az ezzel adott szerepkörrel kapcsolatos esetleges gyakorlati, szervezési tevékenységéről ez idő szerint semmit sem tudunk. Vázlatos önéletrajzában ezt írja: „a harkovi írókongresszusra engem is delegált a párt, de részvételemet úgyszólván az utolsó pillanatban elgáncsolták a proletkultisták.”

A Proletkult tevékenységét az SZKfbjP KB 1932 áprilisi határozata a szervezet feloszlatásával beszüntette, pontot téve a korabeli különböző izmusok egymás közti, a hegemon szerep megszerzéséért folytatott vetélkedése után.