Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Balázs András levele Balázs Béla Sarló-kapcsolatáról
Balázs András levele Balázs Béla Sarló-kapcsolatáról Balázs Bélának — aki 1984. augusztus 4-én Szegeden született — az idén van születési centenáriuma. A századelő magyar szellemi megújhodásának s a Nyugat-mozgalomnak egyik élharcosa volt, Bartók és Kodály barátja és szövegíró munkatársa. Filmesztétaként vált világhírűvé, de jiatalkori lírai és drámai kísérletei is figyelemre méltóak voltak és megszerezték számára Lukács György elismerését és barátságát. Lukács több cikket- tanulmányt írt róla, s ezeket Balázs Béla és akiknek nem kell címen 1918-ban könyv- formában is kiadta. — Balázs a mi két háború közti szellemi életünkkel is aktív kapcsolatban állt, kommunista sajtónkban számos írása jelent meg. Fábry már első merész irodalmi kísérleteire élénken felfigyelt, az emigrációban kommunistává lett íróhoz pedig mélyen átérzett szolidaritás fűzte. 1931 tavaszán, mikor a pozsonyi rendőrség betiltotta Balázs itteni előadását, nagy cikkben tiltakozott az eljárás ellen. Balázs ez alkalommal a Sarlóval is szoros kapcsolatba került. Három estén és éjjelen át előadásokat tartott a Sarló Lőrinckapu utcai helyiségében. Előadásai — melyek a következő évben Intellektuel aggályoskodás címen könyvként is megjelentek — rendkívül erős hatást gyakoroltak a Sarló végleges balrafordulására. Pár héttel az előadások után a Sarló egyik élvonalbeli tagja és lelkes szavaló agitátora, az érsekújvári születésű Balázs András (családi és mozgalmi becenevén: Drisa] Berlinbe utazott, hogy ott a kommunista munkás kultúrmozgalmat tanulmányozza. — Az 1945-től Budapesten élő Balázs András ma már 73 éves, de berlini élményeire most is fiatalos hévvel emlékezik. Hozzám írt alábbi levelében hangsúlyosan szól arról a hatásról, melyet a kiváló író a Sarlóra tett, saját berlini tanulmányútjáról és Balázs ottani atyai gondoskodásáról pedig részletes képet ad. Turczel Lajos Kedves Lajosom, feltett kérdéseiddel a sarlósok eszmei erjedésének, gyakorlati tevékenységének legizgalmasabb szakaszát bolygatod. Ezt a szakaszt Balázs Béla — Balogh Edgár szerint „újjá öntő”, szerintem értelmi és érzelmi feszültségeket teremtő — pozsonyi szereplésével katartikus hatású drámává fokozta. A Sarló pozsonyi csoportjában ugyanis abban az időben — pontosabban 1931 kora tavaszán, Balázs Béla érkezése előtt — már élénk vita folyt a hogyan tovább kérdéséről. Lényegében a mozgalom tevékenységi terének a tágításáról, a cselekvés hatékonyabb módozatairól, sűrítetten arról volt szó, hogy a mozgalom vonja egységfrontba a haladó magyar kulturális szervezeteket „a magyar ifjúság szabad szellemi kibontakozásának s kultúrmunkájának érdekében” (Balogh Edgár: Hét próba, 227. o.).
